T in the Park 2016 – Debütált a Goodbye Angels

Red Hot Chili Peppers

Tegnap este a T in the Park fesztiválon lépett fel a Red Hot Chili Peppers, és végre debütált élőben a Goodbye Angels, ráadásul az If You Have To Ask is előkerült.

Setlist:

01. Intro Jam
02. Can’t Stop
03. Snow ((Hey Oh))
04. Scar Tissue
05. Dark Necessities
06. If You Have to Ask
07. Nobody Weird Like Me
08. Otherside
09. Look Around
10. The Getaway
11. Universally Speaking
12. Go Robot
13. Under the Bridge
14. Detroit
15. By the Way

Ráadás:
16. Goodbye Angels
17. Give It Away

The Getaway – Újra valami csoda történik

red-hot-chili-peppers-the-getaway-new-album

A megjelenés (bocsánat, a kiszivárgás) napján csupán egy képet tudtam posztolni, annyira sokkolt az új album. Azóta eltelt jópár nap, lepörgött rengetegszer, de még mindig nem nagyon találom a szavakat. Egyszerűen azért, mert ha valami kurvajó, akkor arról nem lehet sokkal többet írni, márpedig ez a lemez kurvajó.

Amikor a Dark Necessities után megjelent a következő két dal (The Getaway, We Turn Red) kicsit elbizonytalanodtam, de felesleges volt a félelmem, hiszen olyan zseniálisat alkotott a Red Hot Chili Peppers megint, amire szerintem a By The Way óta nem volt példa.

Az egyik legfontosabb dolog, hogy Josh Klinghoffer végre itt van, megérkezett, nem a hátsó sorban ül, és pengeti az alig hallható gitárját, hanem végre szerepet kapott, ő is egy teljes értékű tagja a zenekarnak. Már koncerteken is lehetett érezni, hogy egyre jobb lesz (még akkor is, ha a Nova Rockon nem voltam vele teljesen elégedett), végre vannak rendes szólói, nem csak sikálja a húrokat. És hát Encore!

Túl sok zseniális pontja van ennek a lemeznek, nem is tudnám mindegyiket kiemelni, de kettőt mindenképpen ide kell tennem. Az egyik az előbb említett Encore, ami valami csodálatos földön túli hangulattal rendelkezik (utoljára talán John Frusciante Wind Up Space-e volt ilyen hatással rám), a másik pedig a Goodbye Angels kirobbanó energiája, ami szinte szétszakít a dal közben. El sem tudom képzelni koncertem milyen érzés lehet majd hallani, mert abban szerintem biztosak lehetünk, hogy ez a dal ott lesz koncerten (anno a Minor Thingről is ezt mondtam…).

Közben elkezdtem ide sorolni az összes többi dalt is, de felesleges, mert tényleg mindegyikben van valami különleges, valami csodálatos, valami, ami miatt azt érzem, mint amikor 14 évvel ezelőtt ültem a magnó előtt, hallgattam a By The Way-t, lapoztam a szövegkönyvet, és éreztem, hogy most valami csoda történik.

Újra valami csoda történik.