Címke: fordítás

Egy üzenet Fleatől

Flea Super Bowl

Elég nagy felhördülést keltett a hétfő hajnali Super Bowl fellépés és a bedugatlan gitárok, ezért Flea most írt egy hosszabb posztot a fellépésről, amiben tisztázza a dolgokat. Prexinek hála ráadásul magyarul olvashatjátok.

Egy üzenet Fleatől

Kedves mindenki,

Amikor az NFL és Bruno felkért minket, hogy játsszuk el a Give It Away című számunkat a Super Bowl-on, világossá tették számunkra, hogy az énekek élőben mennének, de a basszust, a dobot és a gitárt előre fel kéne venni. Megértettem az NFL álláspontját, mivel csak néhány perc állt rendelkezésre az egész színpad felállítására, ilyenkor kismillió dolog okozhat problémát és tönkre teheti az egész hangzást a stadion közönsége és a TV nézők számára. Nem volt helye vitának, az NFL nem volt hajlandó vállalni azt a kockázatot, hogy a rossz hangzás miatt befuccsoljon a show.

A Red Hot Chili Peppers álláspontja határozottan elutasító a tátogással és a tettetéssel szemben. Utoljára a késői ’80-as években csináltunk (próbáltunk csinálni) ilyet, a ’The Top Of the Pops’ című brit TV műsorban, de visszautasítottuk azt, hogy „rendesen” tettessük a zenélést. Akkor a cipőmmel basszusgitároztam, John pedig Anthony vállán gitározott. Igazából csak bohóckodtunk a színpadon, kigúnyoltuk azt a gondolatot, hogy ez egy élő koncert.

Egy-két furcsa MTV shown playbackeltünk még ezelőtt, ami mindig nagyon unalmas volt. Mi komolyan gondoljuk a zenélést, ez egy szent dolog számunkra, és mindenki, aki valaha is látott minket koncertezni (csak úgy, mint a Super Bowl előtti este a Barclays Centernél), tudja, hogy a szívünkből játszunk, spontán improvizálunk, zenei kockázatokat vállalunk és vért izzadunk minden bulin – már 31 éve vagyunk ezen az úton.

Szóval, amikor a Super Bowl fellépés koncepciója felmerült, sok kételyünk volt afelől, hogy elvállaljuk-e egyáltalán, de végső soron úgy döntöttünk, hogy egyszer az életben kell csinálni valami őrültséget és csak szórakoznánk. Sokat gondolkodtunk a dolgon, mielőtt beleegyeztünk. Sok közös megbeszélés után megkérdeztem a legnagyobb tiszteletben álló zenész barátaimat és mindegyikük azt mondta, hogy ha őket kérnék fel, belemennének egy ilyen őrültségbe, naná! Ráadásul az egész zenekar nagy focirajongó, ami szintén nagy szerepet játszott a döntésünkben. Arra jutottunk, hogy Anthony élő énekével át tudjuk adni az előadásunk szellemét és szabadságát, és természetesen az előfelvétel minden hangját kifejezetten erre az eseményre játszottuk fel. Találkoztam és beszéltem Brunoval, aki jó srác, egy igazi tehetséges zenész, és kidolgoztunk valamit, ami szórakoztató lehet.

Felvettünk egy számot erre a napra, úgy, ahogy kitört a szívünkből, hasonlóan ahhoz a verzióhoz, ahogy játszottuk az utóbbi évek koncertjein, imádott Joshunkkal a gitárnál.

Az aktuális előadáson, Josh, Chad és én, az előre felvett trackkel párhuzamosan játszottuk, így nem volt szükséges bedugni a hangszereinket, szóval nem is tettünk így. Összeköthettük volna a rendszert és elkerülhettük volna a csalódott emberek támadásait, amit kaptunk emiatt? Persze, könnyen megtehettük volna, és most nem lenne miről beszélni. Úgy gondoltuk, jobb, ha nem színlelünk. Ez tűnt a legkézenfekvőbb dolognak az adott körülmények között. Olyan volt, mintha egy klipet csinálnánk milliárdnyi ember előtt, kivéve az élő énekeket és azt, hogy csak egy lehetőség van. Egyetlen dolog lebegett a szemünk előtt: átadni az embereknek azt a szellemet, hogy kik is vagyunk mi.

Hálás vagyok az NFL-nek a lehetőségért és Brunonak, aki egy szupertehetséges fiatalember, hogy meghívott minket, hogy részesei legyünk az előadásának. Ha visszapörgethetnénk az időt, újra megtennénk.

Mi, mint zenekar, törekszünk a fejlődésre mind zenészként, mind zeneszerzőként, és folytatjuk, amit elkezdtünk: kihajtjuk a belünket minden színpadra lépéskor, bárkinek, aki szét akarja csapatni az agyát.

Tisztelettel

Flea

Josh Klinghoffer interjú magyarul

Josh Klinghoffer

A Tone Deaf portál készített nemrég egy interjút Josh Klinghofferrel, amit Verának köszönhetően most magyarul olvashattok. Vágjunk is bele.

A Dot Hacker-rel beszélgetünk
Ricky Aarons, 2013. július 16.

Egy korszak vitathatatlanul egyik legnagyobb rock bandájának egy tagját helyettesíteni ijesztő feladat, de az újonnan csatlakozott Red Hot Chili Peppers gitáros, Josh Klinghoffer nagyszerűen helytáll.
Tiszteletet érdemel, hogy a 33 éves gitáros ezt úgy oldotta meg, hogy párhuzamosan népszerűsíti zenekarát, a Dot Hackert is, amit még azelőtt alapított, hogy belépett a Chili Peppersbe.
Az experimental rock stílusú Dot Hackerben Klinghoffer Clint Walsh-sal és Eric Gardnerrel játszik, akikkel korábban együtt turnéztak a Cee Lo Green és Danger Mouse nevével fémjelzett Gnarls Barkley-val.
Miután olyan bandákban is játszott, mint a The Bicycle Thief és az Ataxia – ahol amellett a John Frusciante mellett zenélt, akit a Red Hot Chili Peppersben váltott – számos eredmény fűződik Klinghoffer nevéhez, 2012 áprilisában pedig ő lett a legfiatalabb művész, aki bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be.
Klinghoffer talán arra a legbüszkébb, hogy sikerült úgy is életben tartania a Dot Hackert, hogy közben más zenei vállalkozásai is aktívak voltak. Flea, a basszgitáros pontosan akkor kérte meg, hogy csatlakozzon a Chili Peppershez mielőtt a Dot Hacker bemutatkozó albumának, az Inhibition-nek a felvétele elkezdődött.
“Mindig szerettünk volna egy saját zenekart, így sikerült is valahogy összehoznunk,” mondja Klinghoffer. “A srácok megértették, hogy milyen kötelezettségeim vannak a Chili Peppers-zel, így a Dot Hackert az időpont egyeztetések, a szervezés és tervezés átka sújtotta.”
A sűrű időbeosztás ellenére Klinghoffer elszántan vitte előre a side projektjét is. “Szerencsések vagyunk, hogy az Inhibition-t a 2009-es felvétele után, 2012-ben meg tudtuk végre jelentetni, mert nagyon könnyen elsüllyedhetett volna, hogy csak az iTunes könyvtárainkban éljen tovább,” mondja nevetve.
Az Inhibition már több mint egy éve kint van az Egyesült Államokban, és a Smack Face Records végre Ausztráliában is megjelenteti idén augusztusban az albumot.
A Red Hot Chili Peppers hosszú történelme azt is jelenti, hogy Klinghoffer még mindig újoncként tekint magára. “Még 10 éves se voltam, mikor minden vágyam volt a zenekar,” eleveníti fel… “Az a zenakar, amiben összejönnek a barátok és zenéléssel töltik a tinikorukat.”
Bár nem sikerült ezt az ifjú kori álmot valóra váltani, Klinghoffer mégis elérte személyes céljait. “Van valami különleges a Dot Hackerben, mert tudom, hogy én indítottam útjára –akkor is, ha már nem 17 voltam.”
A banda akkor kezdett formálódni, mikor Klinghoffer a Gnarls Barkley-ban és más zenei projektekben közreműködő több zenésszel is ismeretségbe került.
“Danger Mouse-szal barátok voltunk és egy idő után össze kellett hoznia egy zenekart a Gnarls Barkley-nak” magyarázza Klinghoffer. “Felhívott és megkért, hogy segítsek pár megbízható embert keresni, akik közül az egyik én lennék.”
A baj csak az volt, hogy Klinghoffer nem tudott akkor csatlakozni a zenekarhoz, legalábbis addig amíg be nem ugrott egy skóciai koncerten.
“Clint Walsh és Chris Renner [a Gnarls Barkley dobosa] nem tudott részt venni a legelső élő koncerten, amit ennek az új bandának adnia kellett, így elmentem a próbákra, hogy nézzem őket és végül egy koncerten beszálltam gitárosként.”
Ezután az előadás után Klinghoffer állandó tagként csatlakozott a Gnarls Barkley turnézenekarához és jó kapcsolatot alakított ki a többi turnézó zenésszel.
Természetesen legalább ennyire fontos megemlíteni Klinghoffer zenei útja során azt is, hogy időben szállt be a Chili Peppersbe az I’m With You album megírásához. “Az egyik lényeges ok, ami miatt engem kértek meg, hogy csatlakozzak, és ami miatt működik a dolog az, hogy nagyon régóta ismerjük egymást,” mondja.
“A The Bicycle Thief-hez és Bob Forrest-hez [a frontember] – akivel John is zenélt – fűződő kapcsolat mellett a Gnarls Barkley párszor játszott a Chili Peppers előtt, úgyhogy már több mint egy évtizede barátok vagyunk.”
Annak ellenére, hogy rendkívül magasan volt az a bizonyos léc, a gitáros jól beilleszkedett és komolyan hozzájárult a 2011-es I’m With You-hoz. “Láttam, hogy dolgoznak, és hogy állnak össze a dolgok, így a felvétel és az írás folyamata is elég zökkenőmentesen ment”, mondja Klinghoffer.
A kaliforniai hálás a körülmények szerencsés alakulásának melyek következtében végül tartósan is a Red Hot Chili Peppersben játszhat. “Mikor abban a helyzetben találtam magam, hogy egy albumot készítek velük, rájöttem, hogy valami fontosat teszek. Egy olyan bandában zenélni, amire az emberek odafigyelnek, nem magától érthetődő dolog.”
“Azért ennyire fantasztikus a Chili Peppers, mert még mindig őszinte szeretetet éreznek aziránt, amit csinálnak,” mondja Klinghoffer, megerősítve, hogy a zenekar nem csak rutinból dolgozik. “Talán így érződhet, vagy hangozhat egy ekkora zenekar esetében, de rájöttem, hogy tényleg csak a zenélés szeretetéről van szó.”
Legutóbb februárban láthatta az ausztrál közönség Klinghoffert, mikor a Red Hot Chili Peppers a hazai Big Day Out turné húzóneve volt, de a gitáros kétli, hogy a közeljövőben újra színpadra lépnének nálunk. “A Chili Peppers egyelőre befejezte a turnézást, úgyhogy talán év végén elkezdjük írni és felvenni az új albumot és valószínűleg csak azután kezdünk koncertezni.”
A nagy nevű zenekarok mellett mindig ott van a szívéhez legkedvesebb projekt, mellyel turnéra indulhat. Az Inhibition és az “Order/Disorder” kislemez megjelenésével ez sokkal valószínűbbnek is látszik.
“Szóba jöhet, hogy elhozzuk a Dot Hacker-t Ausztráliába idén nyáron, ami fantasztikus lenne.”

Josh blog magyarul: One step at a time…

Mára van még egy apróság, az utolsó Josh Klinghoffer blogbejegyzés magyarul, szintén Verának köszönhetően.

Hello mindenkinek…

Jó ideje nem köszöntem már be ide. Hiányoztok. Azt hiszem, elég butaság ilyet mondani, mert végül is… egyedül ülök és gépelek. Elárulom, mi hiányzik leginkább…A SZÍNPADON ÁLLNI! San Antonio csodás városának lakói, megtettem minden tőlem telhetőt, de ma este hiányzott eddig a legjobban, hogy felálljak. Nem tudtam elengedni magam. Úgy éreztem, mintha mázsás súlyok húztak volna vissza a lábamnál fogva. Hiányzik, hogy odaszaladjak a többiekhez…hogy megőrüljek! Hogy fizikailag is egynek érezzem magam a testemmel. Hogy szabad legyek a színpadon. Szeretném mindenkinek megköszönni a támogatást, amit szegény kis lábam buta törése miatt kaptam. Igazán meghatott a jókívánságokkal együtt. Köszönöm. Ahogy a színpadon is mondtam aznap este, mikor eltörtem a lábam, bosszankodással nem sokra megyünk. Alig várom már, hogy mindkét lábam rendesen működjön.

Legközelebb ugyanitt…

J…

CNN interjú Flea-vel, magyarul!

Pár napja töltötte be Flea az 50-et, ebből az alkalomból készített a CNN egy interjút a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosával. Ezt az interjút most Verának köszönhetően magyarul olvashatjátok.

A Red Hot Chili Peppers basszusgitárosa, Flea Michael Balzary a CNN-nel beszélgetett az 50. születésnapján.
Denise Quan, CNN – 2012. október 17.

Október 16-án volt Flea 50. születésnapja, és a Red Hot Chili Peppers ikonikus basszusgitárosa egy rendezvénnyel ünnepelte életét, és az élete középpontjában álló célt, hogy visszaadjon valamit a közösségnek.

Kedden vendéglátók hada szorgoskodott Flea los angeles-i házának udvarán egy olyan rendezvényre készülve, mely egyszerre volt szülinapi buli és adománygyűjtés a 11 éve létesített nonprofit Silverlake Zeneiskola számára, melynek ő volt az egyik társalapítója.

Flea rocksztárosan túlzásokba eső korszaka egyértelműen lezárult — hacsak nem számítjuk ide a csendes árverést, ahol egy patkányt ábrázoló Banksy kép 100.000 dollárért kelt el, és élénk licitverseny alakult ki Owen Wilson színész, Ben Harper zenész és Rick Rubin producer között egy színes kasmír takaróért, melyet végül 2.250 dollárért vittek el.

Nem sokkal vendégei érkezése előtt Flea visszatekintett élete első félszáz évére — mely legalább olyan színes volt eddig, mint az a kasmír takaró, ami miatt akkora perpatvar alakult ki a csendes aukció alatt.

A Red Hot Chili Peppers-szel hét Grammy-t nyert, úttörője volt a funkkal és rappel átszőtt új rock stílusnak, leküzdötte a drogfüggőséget, beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Az együttes nélkül pedig abban talált személyes célt és örömöt, hogy visszaadhat ebből valamit.

CNN: Boldog születésnapot, Flea! 50. Milyen érzés?

Flea: Kitűnő! Felébredtem reggel és egész egyszerűen hálát éreztem mindenért. Hálás vagyok, hogy élek, hálás vagyok, hogy pontosan ott vagyok, ahol. Minden nap szeretetet adok és kapok, (és) rengeteg kreatív energia vibrál bennem. Van néhány nagyszerű barátom; úgy érzem, nagyon sokat tudok adni a világnak. És végső soron ez az, ami igazán fontos a számomra, hogy adjak.

CNN: Ma este adománygyűjtést is tartasz a Silverlake Zeneiskolának, melynek 11 éve társalapítója voltál.

Flea: A Silverlake Zeneiskola egy nonprofit iskola Los Angeles-ben, ahol zenét tanítunk, többnyire gyerekeknek, de minden korosztály megtalálható — idős emberek, szakállas emberek, mindenféle ember. Tartunk órákat minden szimfonikus- és kiszenekari hangszerrel, csoportos órákat, magánórákat, van zenekarunk, felnőtt- és gyerekkórusunk, mindenfajta zenei csoport. És nem dicsőségre, vagy hírnévre hajtunk. Akadémikusak vagyunk, zeneelméletet és egy adott hangszer zenei alapjait és technikáit is tanítjuk. Sajnos az állami iskolarendszer csökkentette a zenei programok finanszírozását nagy űrt hozva létre, de mindent megteszünk, hogy betöltsük ezt a közösségünkben.

CNN: Miért döntöttél úgy, hogy idén a saját otthonodba hozod az éves adománygyűjtést?

Flea: Hát, korábban is volt már ilyen, de a mai este különleges. Olyan fantasztikus képzőművészek adományoztak alkotásokat a ma esti árverésre, mint Damien Hirst, Takashi Murakami, Banksy, Matt Monahan, Laura Schnitger, Barry McGee, és Ed Ruscha. A kortárs művészet néhány kiemelkedő alakja jelentkezett, hogy támogatná a zeneoktatási tevékenységünket.

Fellép ma a Red Hot Chili Peppers, a Rancid és mindez az én udvaromban történik, ez az én szülinapom. 11 évvel ezelőtt volt az iskola nyitóünnepsége, pont a születésnapomon, így a születésnap mindig hihetetlen élmény. Mindjárt megyek, lezuhanyzok, felveszem az öltönyöm és kezdődik.

CNN: Mikor felébredtél ma reggel, visszatekintettél a múltra?

Flea: Igen, betölteni az ötvenet valamennyire a számvetés pillanata is. Talán egy kicsit butábbnak érzem magam. Nem hiszem, hogy olyan jófejű vagyok, mint fiatalabb koromban, de határozottan bölcsebb lettem, és kevésbé valószínű, hogy bármilyen gigantikus intellektuális, spirituális, érzelmi, vagy fizikai hibát kövessek el. Kevesebb az esély arra, hogy valami hülyeséget csinálok, de nem vagyok már olyan gyors. Kicsit bölcsebb vagyok, de mindenek előtt azt érzem, hogy a szenvedély, amellyel az igazán fontos dolgokhoz állok, mint a zenélés, hogy kedves legyek, a gyerekek, a dolgok, amiket imádok – a sport, a könyvek, a művészet – a szenvedély, amit mindezek iránt érzek, elmélyült. Mintha a nagyszerűség feneketlen kútjába merülhetnék, egyre mélyebbre és mélyebbre. Úgy érzem, hogy van egy nagyon komoly spirituális életem is.

CNN: Mikor fiatal voltál, gondoltad valaha is, hogy egyszer ilyen sikeres leszel a zenében, amilyen most vagy?

Flea: Nem. Mindig inkább a pillanatnak éltem. Nem gondolkodok előre ilyen messzire, nem gondolok arra, mi fog később történni. Soha nem is tettem. Inkább csak megpróbálom a lehető legjobb döntéseket hozni, ahogy jönnek. És az alapján, ahogy az élet alakult, tényleg hiszek ebben a filozófiában. Hiszem, hogy minden dolog, ami keresztezi az utunkat egy ajándék és hálás vagyok a lehetőségért, legyen az nehézség, vagy éppen szórakozás.

CNN: Az életed több mint felét a Chili Peppers tagjaként töltötted. Látod magad, ahogy az örökkévalóságig velük maradsz?

Flea: Imádom a Chili Peppers-t, és nagyon szeretném velük folytatni. Ha van valami, amit tudok, akkor az az, hogy minden alkalommal, mikor tervezgetni kezdesz, nem tudod, mi fog történni később. Bármi előfordulhat. Imádok a Chili Peppers tagja lenni, ez az otthonom, és az életem több mint felét velük töltöttem. Természetesen mindeközben vannak különböző hullámhegyek- és völgyek, extrém (pozitív) pillanatok, mikor a gyönyörűség felhőin lebegünk, és szégyenletes idők, nyomorúság, bizonytalanság, düh és szeretet, minden ilyen dolog. Ahogy egy családban is lenni szokott. Tényleg nem tudom megjósolni. De most nagyon szeretek részese lenni, és jelenleg olyan távlatokban gondolkodok, hogy befejezzük a turnét, a lehető legmagasabb színvonalon játszunk, aztán lepihenünk és elkészítünk egy új albumot.

CNN: Sok side project-tel is foglalkozol. Pár napja Patti Smith-szel léptél fel, és itt van az Atoms for Peace is. Ez hova vezet?

Flea: Akárhova visz, oda visz. Nagyon szerencsés vagyok, hogy kiváló művészekkel játszhattam az életem során, Patti az egyikük. Halálosan szeretem. Bármit megtennék érte. És ha azt mondja, “Flea, gyere, játsszunk,” jövök. Ő a legnagyobb. És ez az dolog Thom-mal (Yorke a Radiohead-ből), az Atoms for Peace — Thom, and Nigel (Godrich), Mauro (Refosco) és Joey (Waronker) — csak szórakozás, és ezért is nagyon hálás vagyok. Nagyon szeretem ezeket a srácokat.

CNN: Ha visszatekintesz az elmúlt 50 évedre, van valami, amit máshogy csinálnál?

Flea: Semmi!

CNN: Jó lehet ezzel a gondolattal felkelni reggel.

Flea: Igen. Természetesen elkövettem egy millió hibát, de nem tanultam volna nélkülük. Szükséges volt, hogy hibázzak, rosszul viselkedjek, hogy érzéketlen és figyelmetlen ember legyek azért, hogy kemény munka árán kedvessé, figyelmessé válhassak.

CNN: És mikor elfújod a gyertyákat a szülinapi tortádon, mit fogsz kívánni?

Flea: Hogy a Lakers nyerje a bajnokságot.

Rolling Stone: Chad Smith interjú magyarul

A Rolling Stone magazin nemrég készített interjút Chaddel, amiben leginkább a Bombastic Meatbats-ről beszél, de szóba kerülnek az új kislemezek is. A fordításért köszönet Esztának!

A Red Hot Chili Peppers dobosa, Chad Smith az I’m With You B-oldalas számairól és a Bombastic Meatbats LP-jéről beszél

Greg Prato interjúja

Bár még csak két stúdióalbumuk jelent meg, Chad Smith és a Bombastic Meatbats úgy döntött, ideje kiadni az első koncertfelvételt. A Live Meat and Potatoes májusban jelenik meg a Marmaduke Records-nál. Az instrumentális, duplalemezes albumot két éjszaka alatt vették fel 2009-ben az észak-hollywoodi Baked Potato-ban, ami Chad Smith és bandája- a gitáros Jeff Kollman, a basszusgitáros Kevin Chown és a billentyűs Ed Roth- számára az ideális környezetet szolgáltatta.

„Tényleg ez a legkellemesebb közeg,” mondja Smith a Rolling Stone-nak. „A banda élő zenéléskor született, így hát improvizációról és próbálgatásról szól. Így tudjuk a legjobb formánkat hozni, és tündökölni. Jól elnyújtottuk a számokat- mindegyik nagyjából hét perces! Egy olyan bandának, mint nekünk, fontos, hogy mind egy szobában legyünk, hogy közvetlen hatással legyünk egymásra, hallgassuk egymást, és megpróbáljuk más szemszögből megfogni ugyanazt a hangzást. Igyekszünk minden este másképp játszani, és egy nagyszerű előadást sikerült felvennünk. Azt hiszem két előadás alatt vettük fel, de a nagyobb része egy éjszaka termése. Az egész lemez teljesen élő- nincsenek utólagos hangeffektek meg semmi.” Olvasom tovább >>