The Getaway – Újra valami csoda történik

red-hot-chili-peppers-the-getaway-new-album

A megjelenés (bocsánat, a kiszivárgás) napján csupán egy képet tudtam posztolni, annyira sokkolt az új album. Azóta eltelt jópár nap, lepörgött rengetegszer, de még mindig nem nagyon találom a szavakat. Egyszerűen azért, mert ha valami kurvajó, akkor arról nem lehet sokkal többet írni, márpedig ez a lemez kurvajó.

Amikor a Dark Necessities után megjelent a következő két dal (The Getaway, We Turn Red) kicsit elbizonytalanodtam, de felesleges volt a félelmem, hiszen olyan zseniálisat alkotott a Red Hot Chili Peppers megint, amire szerintem a By The Way óta nem volt példa.

Az egyik legfontosabb dolog, hogy Josh Klinghoffer végre itt van, megérkezett, nem a hátsó sorban ül, és pengeti az alig hallható gitárját, hanem végre szerepet kapott, ő is egy teljes értékű tagja a zenekarnak. Már koncerteken is lehetett érezni, hogy egyre jobb lesz (még akkor is, ha a Nova Rockon nem voltam vele teljesen elégedett), végre vannak rendes szólói, nem csak sikálja a húrokat. És hát Encore!

Túl sok zseniális pontja van ennek a lemeznek, nem is tudnám mindegyiket kiemelni, de kettőt mindenképpen ide kell tennem. Az egyik az előbb említett Encore, ami valami csodálatos földön túli hangulattal rendelkezik (utoljára talán John Frusciante Wind Up Space-e volt ilyen hatással rám), a másik pedig a Goodbye Angels kirobbanó energiája, ami szinte szétszakít a dal közben. El sem tudom képzelni koncertem milyen érzés lehet majd hallani, mert abban szerintem biztosak lehetünk, hogy ez a dal ott lesz koncerten (anno a Minor Thingről is ezt mondtam…).

Közben elkezdtem ide sorolni az összes többi dalt is, de felesleges, mert tényleg mindegyikben van valami különleges, valami csodálatos, valami, ami miatt azt érzem, mint amikor 14 évvel ezelőtt ültem a magnó előtt, hallgattam a By The Way-t, lapoztam a szövegkönyvet, és éreztem, hogy most valami csoda történik.

Újra valami csoda történik.

Chad Smith interjú a Rolling Stone-ban

Chad Smith

A Rolling Stone leült kicsit beszélgetni Chad Smith-tel, természetesen leginkább az új albumról esett szó, de szóba került a turné, az Aeroplane, és még John Frusciante-ról is beszélt kicsit. Felkészülni, lehet jönnek további régi dalok a koncerteken!

Fans were shocked to hear “Aeroplane” earlier this year.

Yeah, we’re doing it. I think we worked up “My Friends” from the bastard album we never played. No one had a real connection to that one. Josh is like, “I don’t care. I like it, man.” And you gotta switch it up. We’re going to play some older ones, stuff off the first album. We’re playing “Nobody’s Weird Like Me” from Mother’s Milk. We’re delving into our back catalog a bit. It’s gonna be tough to figure out which new ones we can do. We can’t do them all. We’ll figure it out and keep ’em rotating.

Do you ever talk to John Frusciante?

I haven’t. Once in a while, he’ll send me a text or an e-mail or something. I know Flea saw him recently and they hung out. But I haven’t had much contact. He’s doing his thing. I love John. He’s one of the most amazing musicians I’ve ever played with. I’m so fortunate he was in our group. But I think he’s happy doing his own thing, what he wants to do, and that’s great. I want him to be happy.

A teljes interjút a Rolling Stone oldalán olvashatjátok el.