Másfél év, 143 koncert. Véget ért a The Getaway turné

Másfél évnyi koncertezés után, három nappal ezelőtt véget ért a Red Hot Chili Peppers The Getaway turnéja. A fenti képet az rhcplivearchive készítette, összeszedve pár statisztikát a 143 koncertről.

A turné bennünket is érintett a két budapesti koncerttel, és személyesen négyszer láttam őket (Nova Rock, két Budapest, Krakkó), mindegyik felejthetetlen élmény volt, felejthetetlen pillanatokkal. Akik nem voltak ilyen szerencsések, azok is élvezhettek több koncertet, hiszen rengetek live stream is volt, vagy található meg azóta is youtube-on, és persze ott van a livechilipeppers is.

The Getaway – Újra valami csoda történik

red-hot-chili-peppers-the-getaway-new-album

A megjelenés (bocsánat, a kiszivárgás) napján csupán egy képet tudtam posztolni, annyira sokkolt az új album. Azóta eltelt jópár nap, lepörgött rengetegszer, de még mindig nem nagyon találom a szavakat. Egyszerűen azért, mert ha valami kurvajó, akkor arról nem lehet sokkal többet írni, márpedig ez a lemez kurvajó.

Amikor a Dark Necessities után megjelent a következő két dal (The Getaway, We Turn Red) kicsit elbizonytalanodtam, de felesleges volt a félelmem, hiszen olyan zseniálisat alkotott a Red Hot Chili Peppers megint, amire szerintem a By The Way óta nem volt példa.

Az egyik legfontosabb dolog, hogy Josh Klinghoffer végre itt van, megérkezett, nem a hátsó sorban ül, és pengeti az alig hallható gitárját, hanem végre szerepet kapott, ő is egy teljes értékű tagja a zenekarnak. Már koncerteken is lehetett érezni, hogy egyre jobb lesz (még akkor is, ha a Nova Rockon nem voltam vele teljesen elégedett), végre vannak rendes szólói, nem csak sikálja a húrokat. És hát Encore!

Túl sok zseniális pontja van ennek a lemeznek, nem is tudnám mindegyiket kiemelni, de kettőt mindenképpen ide kell tennem. Az egyik az előbb említett Encore, ami valami csodálatos földön túli hangulattal rendelkezik (utoljára talán John Frusciante Wind Up Space-e volt ilyen hatással rám), a másik pedig a Goodbye Angels kirobbanó energiája, ami szinte szétszakít a dal közben. El sem tudom képzelni koncertem milyen érzés lehet majd hallani, mert abban szerintem biztosak lehetünk, hogy ez a dal ott lesz koncerten (anno a Minor Thingről is ezt mondtam…).

Közben elkezdtem ide sorolni az összes többi dalt is, de felesleges, mert tényleg mindegyikben van valami különleges, valami csodálatos, valami, ami miatt azt érzem, mint amikor 14 évvel ezelőtt ültem a magnó előtt, hallgattam a By The Way-t, lapoztam a szövegkönyvet, és éreztem, hogy most valami csoda történik.

Újra valami csoda történik.