John Frusciante

Tegnap előkerült egy újabb szelet John Frusciante és az elektronika találkázásból, emiatt jutott eszembe, hogy valójában mit is jelent nekem a kedvenc gitárosom.

John Frusciante

Már bőven benne járhattunk a Californication érában, sőt, talán már a By The Way is megjelent amikor szembesültem azzal, hogy Johnnak vannak szóló dolgai is, nem csak a Chili létezik. Akkoriban sokkal kisebb területet fedett le az érdeklődésem, és még komolyan gondoltam az “amiben nincs gitár az nem zene” mondatot. És ezt az állapotot borította fel fenekestül John -szerintem- legjobb lemeze, a To Record Only Water For Ten Days.

Annyira új és más volt az addig megszokott dolgokhoz képest, közben mégis magával ragadott, és soha többet nem eresztett, annak ellenére se, hogy addig szokatlan hangokkal/prüttyögésekkel volt tele. Ez volt az a pont, ami megváltoztatta hozzáállásomat, ami kinyitotta a világot, ami után sokkal befogadóbb lettem a különböző stílusokkal. Ha nincs John Frusciante, talán soha nem kezdem el felfedezni a különböző progresszív/experimentál/triphop/lo-fi/postrock bandákat, ami sokkal szegényebbé tenne.

John Frusciante számomra a megújulás, a friss dolgok keresése, ezért nem tudok rá haragudni amikor olyan dolgot ad ki, mint a Trickfinger, még ha nekem értékelhetetlen is, hiszen ha nem ezt csinálná, pont akkor okozna csalódást.

  • Zzz

    A postrock-ban van gitár, sőt, az a fő hangszere a postrock-nak. 🙂

  • atika85

    Ez nem is volt a kérdés, a lényeg a mainstreamtől való távolság. Illetve rengetek olyan postrock cuccot hallgatok mostanában, amiben nem a gitár a domináns hangszer.