Josh blog magyarul: One step at a time…

Mára van még egy apróság, az utolsó Josh Klinghoffer blogbejegyzés magyarul, szintén Verának köszönhetően.

Hello mindenkinek…

Jó ideje nem köszöntem már be ide. Hiányoztok. Azt hiszem, elég butaság ilyet mondani, mert végül is… egyedül ülök és gépelek. Elárulom, mi hiányzik leginkább…A SZÍNPADON ÁLLNI! San Antonio csodás városának lakói, megtettem minden tőlem telhetőt, de ma este hiányzott eddig a legjobban, hogy felálljak. Nem tudtam elengedni magam. Úgy éreztem, mintha mázsás súlyok húztak volna vissza a lábamnál fogva. Hiányzik, hogy odaszaladjak a többiekhez…hogy megőrüljek! Hogy fizikailag is egynek érezzem magam a testemmel. Hogy szabad legyek a színpadon. Szeretném mindenkinek megköszönni a támogatást, amit szegény kis lábam buta törése miatt kaptam. Igazán meghatott a jókívánságokkal együtt. Köszönöm. Ahogy a színpadon is mondtam aznap este, mikor eltörtem a lábam, bosszankodással nem sokra megyünk. Alig várom már, hogy mindkét lábam rendesen működjön.

Legközelebb ugyanitt…

J…