Olvasónk írta: Vienna Calling

Olvasónk írta rovat következik, Eszta beszámolója a bécsi koncertről.

Az idei bécsi koncert azért volt különleges, mert négy középkorú amerikai férfi végre engem is ott láthatott a nekik tomboló tömegben. Figyelem! Szakmaiatlan és lányos beszámoló következik!

Nos hát, a tegnap Ausztriában leledző Red Hot Chili Peppers-t vonattal közelítettem meg. Gondoltam, ha fél héttől engednek be a stadionba, akkor 6-ra elég odamenni. Beálltam a Nord felirat alatt kígyózó sorba, és vártam. Nemsokára meg is jelent egy csövi bácsi, aki rhcp-s pólóban, kazettás magnóból Freaky Styley-t bömböltetve hajléktalan újságot árult. Hű, gondoltam, itt aztán felkészültek az emberek! Pontban fél hétkor el is kezdtek beengedni, tíz perc múlva már meg is motoztak, és már csorgathattam is a nyálam a 10 eurós chilipulcsikra. Bejutván a jegyellenőrzésig a ruhatárban cuki nénik eltették a kabátom és máris csodálhattam a Stadthalle belső terét, amelyben az volt a legérdekesebb, hogy a színpadot nagyon közel rakták az emberekhez (vagy fordítva). A lényeg, hogy alig akartam hinni a szememnek, hogy („ne már ez tuti nem lehet az, nem lehet, hogy ilyen közel állunk”) alig volt pár ember a színpadnál. Még fel se fogtam, hogy mi a szitu, mikor rájöttem, hogy a hely tobzódik a magyar hírességekben (Lukács Laci, Kiss Tibi). De kemény, hogy itt mennyi a sztár, a színpad meg még üres. Ám nem sokáig volt az, helyes kis roadok (ródok?) jöttek fel állítgatni, meg macerálni a műszereket. Sajnos még csak az előzenekar számára igazítgatták a felszerelést, akik amúgy zárójelben megjegyzem ( egy Foals nevű brit indie-pop banda volt, amelynek tagjai kinőtt játszós ruhában léptek fel, és érződött rajtuk, hogy nem sok reményt fűznek a félórás koncerthez. A tömeg csak kétszer zúgott fel, mikor az énekes azt mondta, 1. milyen megtiszteltetés a Chili előtt játszani, 2. ez az utolsó szám.)) És akkor öreg bácsik jöttek fel, akik a színpadot pakolták meg át is rendezték. Voltak köztük nagyon bátrak is, ők felmásztak a reflektorokhoz, és oldalanként 4-es párokban őrizték a fényt.

Aztán (nyolccsillióbillióezermilliókillióötszázezer év múlva) elkezdődött a koncert. Ezt onnan lehetett tudni, hogy a mögöttem álló, két magyar srác (akik minden színpadra lépő pakolászónak még az anyja nevét is tudták), felkiáltott hogy: „Ott a Chad!” Erre én is felkaptam a fejem, és rájöttem, hogy nem ámítás, bizony úgy van, hogy kedvenc benzinkutasunk leült a dobok mögé. Aztán jöttek sorba a többiek, Flea, Josh, majd Anthony. Mikor ráébredtem, hogy akkor ők most tényleg létező emberek (mivelhogy látom őket), elkezdtek a belső szerveim összeállni, majd szétválni, meg mindenfeléválni, és miután a szívemet is visszanyomkodtam a nyakamból, észrevettem, hogy már szól az első szám, a Monarchy of Roses. Benyomtak hozzá valami csuda narancsszín hátteret, aminek a szereplők szinte nekifeszültek, mindannyiukat tetőtől talpig lehetett látni. Egyébiránt a fények, a színpadtechnika meg a kivetítők totál profik voltak, ez talán szót sem érdemelne, ha nem lenne üres duma, mert igazán lenyűgöző volt. Ha nem a zene meg annak generátorai lettek volna a figyelem középpontjában, akár csak a hátteret nézni is puszta élvezet lett volna.

Nem részletezek külön minden számot, hisz mindet zseniálisan adták elő, ámbár egynél meg kell állnom kicsit. Mikor az American Ghost Dance megszólalt, először azt sem tudtam, mi az- valami ősi mantra vagy antik rítus, amit emlékeimből ismerek és a zsigerem diktálják a szövegét… , de míg a refrénig nem értünk, esküszöm nem ismertem fel.

Kedves ismeretetlen ismerőseink pedig hozták a formájukat. Sokat viccelődtek egymással, és velünk, közönséggel is. Flea kézenállást hajtott végre, majd meg is tett pár lépést, és csodálmányosan felvillant a mókás cipője, tudjátok, az a piros a világoskék cipőfűzővel. Anthony a fekete-fehér OFF!-os sapkában jött el, amit külön egyszer meg is akartam nézni. Josh meg nagyon cukor volt, a két(féle?) ruhából, ami van neki, az egyikben jött el, nevezetesen a fellépő ruhában (ami áll egy furcsán behatárolhatatlan barna vagy fekete ingből, és az alatta hordott piros-fekete csíkos hosszú ujjú pólójából). A másikat, a dzsogingnadrágot, nyílván otthon hagyta. ( Amúgy az orra élőben olyan, mint Emily Kokalé.) Hát Chadből eleve nem lehetett olyan sokat látni, ő azért nem ugrabugrált annyit. Említésre méltó még a háttérben táncoló zöldsapkás billentyűs srác, aki tudja a nevét, kérem jelezze!

Azt kell mondjam, mind nagyon aranyosak voltak, mindenféle kedves dolgokat mondtak a közönségnek, mint hogy „köszi, hogy eljöttetek, a szex a legcsodálatosabb dolog a világon, szeretünk titeket, meg találkozunk legközelebb”, sőt Anthony még egyszer meg is ígérte, hogy nem rontja el a következő számot (mondjuk nem sikerült neki, de a By the Way –t se hallottam még ilyen érdekesen.) Josh meg szuperjól énekel, éteri hangja mintha a másvilágról siklana át hozzánk. Ezenkívül még megjegyzem, hogy akkora az összhang a bandán belül, mintha ezer éve játszanának együtt; Josh, mindannyiunk szeme fénye, pedig zseniálisan őrjöng fel-alá színpadon. ((God he’s so fine.)) Jó azért a régi nagy másik szerelemről sem kell elfeledkezni. John Frusciante is ott volt: prézlit árult.

Mindent egybevetve, minden elképzelésemet felülmúlta a tegnap este. Mintha azt is hallani véltem volna, hogy jövő nyáron Magyarországon lépnek fel, de ekkor már az extázisnak egy olyan fokán égtem, hogy bizton nem állíthatok semmit. Kétszer el is bőgtem magam, de mondjuk szerintem ennyi még belefér.

A koncert és az 1300 Ft-os sör végeztével kifelé lépegettem az épületből. A Stadthalle ajtaját elhagyva „drrrrei ájró”-ért még vehettem volna a töröktől otthon nyomtatott bandás plakátot, de ekkora már se energiám, se pénzem nem maradt.

Köszönetnyilvánítás.

Szeretnék köszönetet mondani az anyukámnak, hogy elkísért, és a testemnek, hogy nem dezintegrálódott az első akkord hallatán

  • NMI

    Már megbocsáss!! 10 eurós csilipulcsi????? 50nél kezdődtek a pulcsik! Ne fájdítsd az emberek szívét, 50 euróért már kevésbé fáj nekik 😛 A pereces Johnt én is láttam 😀 sőt valahol a második sorban is állt egy alteregó 😀 De tökéletesen egyetértek a fent leírtakkal, csodálatos élmény volt. Én még fel se fogtam.

  • levcsoh

    Öreg bácsik?
    Na ezt kikérem én is magamnak(mert akkor nekem is annak kellene éreznem magam),a Josh gyerek nevében aztán pláne!

  • levcsoh

    Ja,és én sem láttam 10 eurós pulcsit.

  • akksi

    Én meg a második sorban álló alteregót láttam, ott álltam mellette, na gondoltam megnézi a régi bandát..

  • hcrockso

    “Ezt onnan lehetett tudni, hogy a mögöttem álló, két magyar srác (akik minden színpadra lépő pakolászónak még az anyja nevét is tudták), felkiáltott hogy: „Ott a Chad!”” – hehe, szerintem ez a ket srac en meg a tesom voltunk… : )

  • —–

    Kiss Tibi elottunk allt a sorban, Lukacs Lacival meg hazafele talalkoztunk az egyik gyori benzinkutnal.
    Egyebkent ugyanez tortent velem is: kijottek a szinpadra, es akkor esett le, hogy ezek tenyleg vannak, leteznek, es most latom oket… – es akkor sirtam nagyon el magam.

  • Krisztián

    Sziasztok!
    Mi a müncheni koncerten voltunk,óriási élmény volt!Juditom szervezte az egész utat,ezúton is köszönöm neked!
    Első alkalom volt,hogy élőben láttam a zenekart,nem minden szám szólt tökéletesen de kit érdekel!!!Ott voltuk és
    remélem nem utoljára láttuk őket!Az az energia ami árad belőlük leírhatatlan,akit megemlítenék az Josh,szerintem hatalmas tehetség nagyon jó szólói voltak!Úgy éreztem magam mint 88-ban mikor megvettem az első kazettát tőlük!!!Köszi RHCP

  • Viviiike

    Elmesélhetek nektek egy személyes élményt, amit ha ügyesek voltatok, mind láthattatok/hallhattatok? 🙂

    Már most előre leszögezném, hogy a következő történet NEM kitalált, szemtanúim vannak rá és youtube-felvételek bizonyítják. Azt, hogy én voltam, nem, de bízom benne, hogy elhiszitek nekem. 🙂

    Észrevettétek, hogy a By The Way utolsó részét Anthony nagyjából pislogás nélkül nyomta le? Ennek sztorija van. 🙂
    A haverommal mentem, aki volt oly’ bűbáj, és felvett pár szám erejéig a nyakába. Épp nagyban üvöltöm a dalt (a By The Way-ről beszélünk ugye), mikor elkezdtem megnézni a zenekar tagjait. Mikor Anthony-hoz értem, észrevettem, hogy NÉZ. Nem stíröl, nem mustrál, hanem bele a szemembe BÁMUL. Eléggé zavarba jöttem, de visszanéztem, és az kattogott az agyamba, hogy “Le ne vedd róla a szemed, bazdmeg, mert ilyen soha többé nem történik veled.” A dal hátralévő részében ezt csináltuk, nagyon durva élmény volt, mert az agyam (NEM VAGY AZ!) meg a szívem (TE VAGY AZ!) viaskodtak egymással. Közben tett a kezével felém egy mozdulatot, és ott végleg elkattantam, már én is hadonásztam neki és azóta sincs túl sok hangom.
    Vége a dalnak, mondom ááááá TUTI, hogy nem rám nézett, hogy lehetek ilyen naiv, itt van még ezer meg ezer ember. Majd megszólal: “Thank you everybody! And thank you for the girl in the shirt!” …………… tippelhettek egyet, kire mutatott a “girl in the shirt” alatt. :))
    Hátranézek, rajtam kívül senki sem volt a magasban arrafele. :O

    Bocsánat, ha túl személyes, nyálas, ömlengős, nem tudom milyen, de úgy éreztem, itt elmesélhetem nektek. :)) De nem szeretném ha azt gondolnátok, hogy “na itt ez a csitri, aki azt hiszi, hogy Anthony Kiedis belészeretett”, mert neeem, ennél kicsit több agyam van. Egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy baromi jó érzés volt, hogy úgy énekelhettem (mit énekeltem… ÜVÖLTÖTTEM) el egy dalt, hogy közben Anthony Kiedis-sel masszív másfél percig kvázi hergeltük egymást. :D:D

  • levcso

    Húúúúú…….,Flea pedig nekem pengetett!
    Ez tuti.

  • Viviiike

    értem én az iróniát, sőt már várom is a többieket! mondtam, hogy nem olyasmit akarok mondani, hogy nekem énekelt, mert én olyan fasza vagyok, vagy ilyesmi. 🙂 az volt a mákom, hogy épp akkor haver felemelt és szem előtt voltam. de naaagyon jól beszóltál, köszönöm is, így legalább beigazoltad, hogy TÉNYLEG mindig van pár ember, aki képtelen elhinni, ha valakivel jó dolog történik. 🙂

  • eszta

    Viviiike: nekem tetszik a történeted, és abban is biztos lennék a helyedben, hogy arra a 2 percre beléd szeretett 🙂 nem viseltél véletlenül fehér pólót és vagy szőke? 🙂

    hcrockso: ezek szerint igen, mert nagyon hasonlított a két srác (ti ? :)) egymásra!

    NMI: jó, akkor póló 🙂

    levcsoh: az öreg bácsi kedves kifejezés, 21 évnél idősebb, többnyire szakállas embert jelent nálam, amikor fiatal és bohó vagyok.

  • Viviiike

    eszta: örülök, hogy ilyen pozitív vagy. 🙂 És annak is örülök, hogy említed azt a lányt, mert bár nem én vagyok, mögötte voltam kb 3 sorral. A By The Way-nél őt pont nem vették föl, akkor csak én voltam azon az oldalon. Barna haj, középen feltűzve, bézs színű, barna mintás ujjatlan, tollas nyaklánc. Ha esetleg rémlik. 🙂

  • levcso

    Akkor rám tényleg illik az öreg bácsi profil.
    Viviiike téged pedig nem akartalak megbántani,szeretem bennetek lányokban ahogy átéltek dolgokat.

  • eszta

    Viviiike: csak a nyakláncod! de így már tudom. akkor nagyjából egymás mellett álltunk 🙂

  • Gabesz

    hohó, én is emlékszem erre a “thank you for the girl in the shirt!” dologra. bár nem láttalak, messze voltam hozzá. 🙂

  • atika85

    Bárki aki kedvet érez hozzá, és akar hasonló beszámolót írni, az nyugodtan küldje a contact kukac funkyforum pont hu címre. Ha kép is van hozzá, az mégjobb.

  • Viviiike

    levcso: Mikor megírtam ezt a kommentet, számítottam rá, hogy kapni fogok ilyesmit, szóval csak magamra vethetek. Nem bántottál meg. 🙂
    eszta: az a nyaklánc mindig szerencsét hoz nekem. 🙂 Nem is tudtam, hogy vannak körülöttünk magyarok. :O
    Gabesz: na, örülök! Mármint azt sajnálom, hogy messze voltál, de annak örülök, hogy te is emlékszel. Egyel több igazolás arra, hogy tényleg megtörtént. 😀