Pér napja készült egy új interjú Anthony-val és Joshsal, ezt olvashatjátok most magyarul Boros Verának köszönhetően.
RTL2: “Itt vagyunk Anthony-val és Josh-sal a Red Hot Chili Peppers-ből. Hogy vagyok srácok?
Anthony Kiedis: Remélem, Josh jól van.
Josh Klinghoffer: Remélem, Anthony is jól van.
RTL2: Azt kell mondjam, nagyon jól néztek ki.
Anthony: Azt kell mondjam, hogy Josh néz ki jól. Be kell vallanom, odavagyok a mai frakkjáért. Szerinted milyen?
RTL2: Klassz. A Chilikkel szemben ülve egy kérdésem van, mit jelent számotokra a zene? Vigyázat, legyetek őszinték.
Josh: Egy olyan dolog, ami … er.. (egy kapudrog, jegyzi meg Anthony), ami beindítja az érzéseimet, gondolkozásra és érzésekre késztet, tudod, arra ösztönöz, hogy jobb emberré váljak, hogy tovább éljek és menjek előre. Egyszerűen varázslatos dolog, jól hangzik, jó érzésekkel tölt el, és minden csodálatos vele kapcsolatban.
Anthony: Igen, szóval, világosabb magyarázat hiányában, tényleg úgy érzem, hogy ez a legjobb drog a Földön, de negatív mellékhatások vagy másnaposság nélkül, úgy érzem, mintha tartoznék valahova, vagy mintha érezném az áradást, így találok rá az olyan zenére, ami illik az egész helyzethez. Néha azt sem tudom, hogy mi az, amit keresek, de rátalálok véletlenül a zenének köszönhetően. Hallgattál már valamit a Soft Machine-től (Josh bólint, és helyesel) én nem is tudtam, hogy van bennem egy Soft Machine-rész is. Mondjuk úgy, a Zene olyan mint egy jó nadrág.
RTL2: Szóval fiúk, a tizedik album.. és minden Red Hot Chili Peppers lemezen a zenekar ötödik tagja Los Angeles.
Anthony: Ez L.A. Nem gondoltam, hogy ilyesmit fogsz mondani, de tetszik.
Josh: Beszélgettünk L.A.-ről az interjú előtt, (Josh megjegyzi, hogy amúgy nagyon zavarja a riporter papírja az orra előtt). L.A. egy olyan hely, ahova nagyon sokan költöznek, így nagyon sok, különböző energiával rendelkezik. Tudod, ez a zenekar négy különböző emberből áll, akik a világ különböző tájairól származnak, és van L.A. A kezdetektől fogva L.A. formálta a zenekart azzá, amivé mára alakult. Nem hiszem, hogy lett volna egy nap is, amikor valaki előjött azzal az ötlettel, hogy írjunk egy számot Los Angeles-ről, természetesen bukkan fel a dalokban.
Anthony: L.A. olyan, mint egy fekete bársony lyuk a világegyetemben (és a nadrágjainkon). Vonzza az embereket, az álmokat, a reményeket. Ebben a fekete lyukban véletlenül botlasz másokba, barátok lesztek, együtt csináltok dolgokat, homok megy a cipőtökbe, és por a szemetekbe. És más lyukakban más dolgokat csinálsz. Jó dolog, hogy van egy ötödik tagunk, pláne, hogy Los Angeles az, a Város, aminek saját élő szervezete van.
RTL2: Az új albumotok címe “I’m with you“, megnéztem, de nincs is rajta olyan szám, aminek ez lenne a címe.
Anthony: Hát nem szép?
RTL2: Nagyarszerű és gondolkodtam, hogy kikkel is lehettek. A közönséggel? Eddig a fantáziadús és szürreális klipek jellemeztek titeket, de a Raindance Maggie videójában ott vannak a rajongóitok, egy koncertfelvétel a klip, nagyon aktívak vagytok a Facebook-on és a youtube-on, még soha nem láttunk titeket ennyire közel a közönségetekhez, de Isten tudja jól, mindig közel álltatok hozzájuk.
Anthony: Hála az égnek, a rajongóink és a zenekar közelében lévő emberek nagyon érdekesek, biztosíthatlak róla, hogy néha még nálunk is érdekesebbek. Elismerjük őket, és azért készítettük ezt a klipet, hogy rájuk tereljük a figyelmet, hogy megmutassuk, mennyire érdekelnek minket. Ez egy fajta változatosságot is hozott számunkra, nagyon különlegesnek találom a klipet.
RTL2: Ha megkérdezném tőletek az első és az utolsó dolgot, amit az “I’m with you“-ról tudni kell, érdekes eredmény születhet.
Anthony: Az első és az utolsó dolog, amit tudni kell a lemezről. Majdnem “Monarchy of Roses“-nak neveztük el, mert nem volt jobb ötletünk. Emlékszem, elmentem biciklizni Rick Rubinnal, az album producerével, és azt mondta, hogy ez nem lenne jó választás, mert azt az érzést keltheti, hogy nincsenek ötleteink, ezért használjuk fel az egyik dal címét. Ez volt az a pont, amikor visszatértünk ahhoz, hogy valami újat keressünk és Istennek hála, Josh megtalálta nekünk a címet. Az utolsó dolog, hogy a “Meet me at the corner“ és a “Dance, Dance, Dance“ is majdnem kimaradt az albumról, mert 11 vagy 12 számot akartunk csak a lemezen, bár megírtunk kb. 50 dalt. De miután átgondoltuk, rájöttünk, túl fájdalmas lenne kihagyni azt a két számot. És már majdnem befejeztük a lemezt, de az utolsó pillanatban csak belopakodott az a két dal is. Nem voltak betervezve az albumra, de végül tökéletesen beleillettek.
RTL2: Szeretnék az album borítójáról is beszélni veletek. Minden alkalommal egy teljesen más univerzum nyílik meg. És nagyon ritkán vagytok láthatóak az albumborítókon. Miért? Nem akartok látszani?
Anthony: A belső oldalakon látom magunkat, szerintem nem szükséges, hogy kívül is ott legyünk. Néhány albumborító tökéletesen magába illesztette a tagok képeit, ez a zenekar is csinált már ilyet. A “Blood, Sugar“, a Mother’s Milk“, a “Freaky Styley“. Ez is egy módja a dolgok megváltoztatásának, ide tartoznak az albumborítók is. Lehetett volna más is, de ezt választottuk. És imádom. Nagyszerű, és nagyon elégedettek vagyunk a borítónkkal és a legyünkkel.
RTL2: Miért egy légy?
Anthony: Nagyon csinos, Salvador Dali ajánlotta és nem akartuk megsérteni azzal, hogy elutasítjuk.”
