A fordításért köszönet Giannanak!
A decemberi Mojo magazinban Anthony Kiedis interjú van, beszél John Frusciante kilépéséről, Brendan Mullenről, arról hogy tervez-e szóló karriert, és még sok más érdekes dologról, illetve megtudhatjuk mi a jelenlegi 5 kedvenc száma az énekesnek.
Annak ellenére, hogy a korai éveiben olyanokkal érintkezett, mint The Who és Sonny & Cher, az első kreatív ösztönzések a Michigani születésű, Los Angelesben felnőtt énekesnek, Anthony Kiedisnek a színészet irányában történtek. „Csak akkor merült fel bennem, hogy csatlakozzak egy együtteshez, amikor az összes barátom ugyanezt tette” mondja Anthony Kiedis, egy londoni szállodában ülve, hozzáillő szép bajusszal. Ez az együttes – Anthony Kiedissel, gyerekkori barátjával, Michael ’Flea’ Balzary-val, plusz gitárosok és dobosok megújuló sorával – most a 28. évében nyomatja a funk-rockot, új albumukkal, az I’m With You-val és egy új gitárossal, Josh Klinghofferrel. A legtöbb függő hullámzásainál meghittebben, Anthony Kiedis 2004-ben megjelent emlékirata, a Scar Tissue, egy kézikönyv a nehéz és gyors életről. Most, a 49. születésnapja csúcsán az izmos frontember egy tisztább életet kedvez: „Szeretném, ha én lennék a legerősebb, leggyorsabb és legjobban szörföző ötvenéves, akit a világ valaha látott.”
MOJO: Az I’m With You a tizedik Red Hot Chili Peppers album. Volt valaha is kétségetek afelől, hogy eljuttok idáig?
AK: Nem hinném, hogy valaha is lett volna bármiféle tervünk. És ha megkérdeznéd, hogy szerintem fogunk-e még 10 másikat csinálni, azt válaszolnám, nem számít – boldogok vagyunk, hogy éppen azt csináljuk, amit, pontosan úgy, mint 28 évvel ezelőtt.
MOJO: Ez az első John Frusciante-mentes albumotok az 1995-ben megjelent, gyengén elfogadott One Hot Minute óta, amit Dave Navarro-val adtatok ki. Nem idegeskedtetek?
AK: Egyáltalán nem. Amikor John Frusciante először kilépett, teljesen más emberek, fiatalabbak voltunk. Ez megtanított minket arra, hogyan folytassuk a fontos események sodrásában. A múltban meghallgatásokat rendeztünk utánpótlásért, ami egy hosszú és dilis módja a „hitves” megtalálásának. Jobb, ha körülnézel a kertben és találsz valakit, akit ismersz, és akihez tudsz kapcsolódni.
MOJO: Az egyik szám egy elhunyt baráthoz, [Los Angeles-i klubtulajdonos és író, Brendan Mullen] csak simán a Brendan’s Death Song nevet kapta. A nehéz életed adott neked furcsa perspektívákat a halálra?
AK: Ez csak egy munkacím volt, ami végül illő cím lett. Azért szeretem, mert egy hatalmas dolognak hangzik: egy siratónak. Brendan Mullen halála nagyon szomorú volt, de megnyitotta mindannyiunk szívét, hogy milyen jó, hogy élünk, és azt csináljuk, amit szeretünk. Az élet ugyanannyira átlagos, mint a halál. Olvasom tovább >>
