Csak úgy hemzsegnek mostanában az interjúk, most egy Klinghoffer interjút olvashattok magyarul, Eszta jóvoltából.
Josh Klinghoffer, a Red Hot Chili Peppers új gitárosa beszél zeneszerzési szokásairól; arról, mióta ismeri bandát; és persze az új album, az I’m With You, felvételéről is szó esik.
Annak ellenére, hogy Josh Klinghoffer csak 2009 végén csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, már régebb óta tagja a csapat baráti körének.
Tősgyökeres Los Angeles-i figura lévén évek óta ismeri a banda tagjait, és szoros barátság fűzi John Frusciante-hoz, akinek számos szóló munkájához segédkezet nyújtott.
A zenei berkekben ifjúnak számító Klinghoffer máris sokat stúdiózott és turnézott, és
zsenge 31 éves kora ellenére vén róka a szakmában.
GUITARWORLD: Mikor kezdtél el gitározni?
Josh Klinghoffer: Kilencéves koromban kezdtem a zenélést. Először dobolni tanultam, utána pedig gitározni akartam.
G: Hány éves voltál, amikor végül elkezdtél gitározni?
JK: Tizenöt voltam és kirúgtak a gimiből. Akkor kezdtem a gitározást.
G: Ki volt a példaképed, mikor elkezdtél gitározni?
JK: Természetes Jimi Hendrix és Robert Plant. Aztán meg Johnny Marr, Robert Smith és az ehhez hasonlók. John Frusciante is nagy kedvencem. Végül is mindent eljátszottam, amit el tudtam: punkot, Sex Pistolst, Germst. Fiatalabb koromban ezeket szerettem jobban. Mindig is inkább a hangzást tartottam fontosnak.
G: Hogyan és mikor ismerkedtél meg John Frusciante-val?
JK: 1997 januárjában találkoztam vele először. Neki és Fleanek a Thelonious Monsterrel volt közös fellépése. A legjobb barátom húga akkoriban Bob Forresttel járt, úgyhogy én is elmentem a koncertre. Felajánlottam, hogy majd dobolok nekik, de John és én nem barátkoztunk össze csak pár évvel később. Addigra már ismét tagja volt a Red Hot Chili Peppersnek. Én a Bicycle Thieffel csináltam új albumot, John meg nyomott egy szólót rajta. Ekkor kezdtünk el együtt lógni. Gyakran átmentem hozzá zenét hallgatni. Szóval így lettünk barátok olyan 1999 körül.
G: Mi a legfontosabb, amit Johntól tanultál gitározás terén?
JK: John olyasvalaki, aki lénye legmélyéről játssza, amit játszik; mindegy, hogy szóló, ritmus, akkordozás vagy bármilyen hangszer. Mindig azt játssza, amit a játék pillanatában érez. Ez az, amire megtanított, és amiért nagyon hálás vagyok neki; meg persze azért is, hogy együtt játszhattam vele. Emberként és barátként is hihetetlen hatással volt rám.
Olvasom tovább >>
