Újabb olvasói írás következik, ezúttal Pethő Réka írt a párizsi Red Hot Chili Peppers koncertről, és én ezt szívesen megosztom veletek is.
A Red Hot Chili Peppers októberben, négy év szünet után újra európai turnéra indult. Az új album még nem töltötte be a két hónapos kort, amikor 18-án Párizsba érkezett a zenekar, hogy egy fantasztikus koncerttel kápráztassa el a francia és a – legalább – három fős magyar közönséget. Chiliék tele vannak energiával, és az ifjonc gitáros, Josh Klinghoffer is kezd beilleszkedni, így semmi akadálya nem volt egy újabb fantasztikus RHCP-élménynek.
E sorok írója már rutinos Red Hot koncertre járó, szerencsémre már többször is láthattam őket élőben, így rendelkezem némi viszonyítási alappal. Az energia, ami a zenekarból árad, olyan érzés, mint napelemes kisautónak a július. Legutóbb, négy évvel ezelőtt azonban már nagyon fáradtak voltak. Csalódás is volt akkor egy kicsit az a koncert: rövid volt, és ők már egyértelműen nem élvezték.
Most viszont egészen más a helyzet. A „fiúk” láthatóan kipihenték magukat, és dugig vannak életerővel, a zene pedig továbbra is fantasztikus. Érdekes, hogy ugyan az új album, az I’m With You turnéján vagyunk, mégis mindösszesen három dalt játszottak a korongról. Igaz, később megtudtuk, hogy még egy tervbe volt véve, de mivel Anthony-nak fájt a torka, ezért azt lecserélték (így a Factory of Faith helyett a Right on Time szólt). Amikor kilenc óra előtt pár perccel elsötétül az egész stadion, megjelenik Flea, Josh és Chad, és elkezdődik az őrület, az azért hihetetlen érzés. Az indító dal természetesen az album első száma, a Monarchy of Roses.
A kezdő lendület fenntartása érdekében sorra szólnak a slágerek: Can’t Stop és Dani California szünet nélkül. Habár még csak néhány koncert ment le az őszi turnéból, mégis szinte tendenciának mondható, hogy a zenekar minden egyes alkalommal néhány olyan dallal kedveskedik a közönségnek, amelyek korábban nem hangzottak el. Mi így kaptunk most egy Charlie-t, egy Right on Time-ot, és – sokak nagy örömére – egy igazi ritkaságot, a Wet Sand-et is. Olvasom tovább >>
Nálam a Red Hot Chili Peppers abba a kategóriába tartozik, akiket nemcsak nagyon szeretek, de maximálisan tisztelek is. Ez a tisztelet abban is kimerül, hogy ha új lemezük jön ki (mint pl. most) megvárom a lemezmegjelenést, hogy megjöjjön a rendelt CD, megvárom azt a nyugodt pillanatot, amikor teljes elszigeteltségben fülessel a fejemen koncentráltan végig tudom hallgatni (hifin) az albumot az elsőtől az utolsó hangig, talán többször is. Nem töltöm le előre, nincs előzetes, még a rádiót is átkapcsoltam, ha a Raindance Maggie-be kezdtek. Nem olvastam el egyetlen recenziót, kritikát, ajánlót, véleményt, semmit.