Lassan két év telt el, hogy megjelent a Red Hot Chili Peppers eddigi utolsó nagylemeze, illetve a múlt héten jött ki az utolsó Sessions kislemez is, az utolsó lemaradt 6 számmal, ez késztettet ennek a posztnak a megírására.
Az egész onnan indult, hogy amikor 2006-ban megjelent a Stadium Arcadium, számomra egy elég nagy csalódás volt. Persze később rájöttem, hogy egy nagyon jó lemezzel van dolgunk, csak túl sok volt az a 28 szám, a sok töltelék elvette a figyelmet az igazán kiemelkedő számokról. Akkor össze is válogattam magamnak a 14 legjobb dalt (természetesen személyes vélemény alapján), és még ma is, ha ahhoz a lemezhez van kedvem, azt a listát hallgatom.
Innen jött, hogy ezt az I’m With You lemezzel is meg lehet most már csinálni, hiszen összesen kaptunk 31 számot, így az ember kedvére válogathat.
Természetesen első körben egy gyors véleményt is kell mondani magáról az albumról.
John Frusciante elment. Ezt el kell fogadni, helyette itt van Josh Klinghoffer, aki nem egyenlő Johnnal. Ő is mást stílust hozott, mint ahogy anno Dave Navarro tette, vagy maga John Frusciante, amikor megérkezett a zenekarba. Nekem tetszik ez az irány, örülök a zongorának, az új dolgoknak, szeretem Josh aláfestő gitározását, bár a keményebb szólók természetesen kicsit hiányoznak. Viszont Josh az elmúlt két évben rengeteget fejlődött, koncertről koncertre egyre jobb lett (hallgassátok meg az utolsó LiveChiliPeppers koncertet, a Firefly Fesztivált), a következő lemezen szerintem sokkal többet várhatunk tőle (illetve remélem keverésnél sokkal előrébb kerül a gitár). Természetesen közel se tökéletes a lemez, számomra túl kevés az igazi dögös szám, az egész egy sokkal nyugodtabb, visszafogottabb album, amit inkább egy laza sörözésre vennék elő, mint egy eszeveszett tomboláshoz.
És közben megérkeztek a Sessions b-side-ok is, amik pontosan olyanok lettek mint az album. Pár szám kiemelkedik, a többi lehúz az unalomba, és Anthony kurva sokat nyávog. Szerencsére azért van bőven jó alapanyag, lehetett válogatni. Sokkal pörgősebb, kevesebb leülés lett így a vége, de természetesen olyan kincseket mint a Brendan’s Death Song vagy az Even You Brutus? meg kellett tartani, ezek mellé jöttek a pörgősebb, kicsit tökösebb számok.
01. Monarchy Of Roses
02. Factory Of Faith
03. Brendan’s Death Song
04. Brave From Afar
05. Ethiopia
06. Your Eyes Girl
07. Look Around
08. Long Progression
09. Victorian Machinery
10. Goodbye Hooray
11. This Is The Kitt
12. Even You Brutus?
13. Open/Close
14. Hanalei
Természetesen ez csak személyes vélemény, de ezzel a tracklisttel számomra sokkal jobban felértékelődött a lemez.
