Amikor megjelent az első három dal az új lemezről (Dark Necessities, The Getaway, We Turn Red) már láthattunk ilyen videókat, amikben a Red Hot Chili Peppers tagjai beszélnek az új dalok születéséről, most mindegyik számról megtudhatjuk ezeket a dolgokat.
Tegnap este a Rock Werchter fesztiválon lépett fel a Red Hot Chili Peppers, és -most már lassan szokás szerint- ezt a koncertet is élőben lehetett nézni a fesztivál honlapján. Ez is elég jól sikerült koncert volt, végre megint előkerült az Aeroplane, a ráadás előtt pedig Josh és Chad a Your Eyes Girlből játszott egy részletet. Olvasom tovább >>
Megjelent a Red Hot Chili Peppers új koncertkislemeze, a Live In Paris, amelyet a Deezeren bárki meghallgathat. A kislemezen a június 14-én felvett koncert felvételei vannak, és nem is az egész fellépés, csupán az alábbi számok:
Tracklist:
01. Dark Necessities
02. Give It Away
03. By The Way
04. We Turn Red
05. Go Robot
A fenti képet posztolta Chad Smith twitterre azzal a szöveggel, hogy „Deezer ep comin soon”. A Live In Paris felirat alapján esélyes, hogy a június 14-ei párizsi koncertet fogják kiadni. Ezt a koncertet a rádió is leadta, mi is hallhattuk már, itt debütált a Go Robot és a The Longest Wave is.
Reméljük ez az EP azt fogja jelenteni, hogy a zenekar elkezdi kiadni a korábbi fesztivál koncerteket is, szeretném már nagyon hallani a Nova Rock koncertet megint.
A megjelenés (bocsánat, a kiszivárgás) napján csupán egy képet tudtam posztolni, annyira sokkolt az új album. Azóta eltelt jópár nap, lepörgött rengetegszer, de még mindig nem nagyon találom a szavakat. Egyszerűen azért, mert ha valami kurvajó, akkor arról nem lehet sokkal többet írni, márpedig ez a lemez kurvajó.
Amikor a Dark Necessities után megjelent a következő két dal (The Getaway, We Turn Red) kicsit elbizonytalanodtam, de felesleges volt a félelmem, hiszen olyan zseniálisat alkotott a Red Hot Chili Peppers megint, amire szerintem a By The Way óta nem volt példa.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy Josh Klinghoffer végre itt van, megérkezett, nem a hátsó sorban ül, és pengeti az alig hallható gitárját, hanem végre szerepet kapott, ő is egy teljes értékű tagja a zenekarnak. Már koncerteken is lehetett érezni, hogy egyre jobb lesz (még akkor is, ha a Nova Rockon nem voltam vele teljesen elégedett), végre vannak rendes szólói, nem csak sikálja a húrokat. És hát Encore!
Túl sok zseniális pontja van ennek a lemeznek, nem is tudnám mindegyiket kiemelni, de kettőt mindenképpen ide kell tennem. Az egyik az előbb említett Encore, ami valami csodálatos földön túli hangulattal rendelkezik (utoljára talán John Frusciante Wind Up Space-e volt ilyen hatással rám), a másik pedig a Goodbye Angels kirobbanó energiája, ami szinte szétszakít a dal közben. El sem tudom képzelni koncertem milyen érzés lehet majd hallani, mert abban szerintem biztosak lehetünk, hogy ez a dal ott lesz koncerten (anno a Minor Thingről is ezt mondtam…).
Közben elkezdtem ide sorolni az összes többi dalt is, de felesleges, mert tényleg mindegyikben van valami különleges, valami csodálatos, valami, ami miatt azt érzem, mint amikor 14 évvel ezelőtt ültem a magnó előtt, hallgattam a By The Way-t, lapoztam a szövegkönyvet, és éreztem, hogy most valami csoda történik.
Újra valami csoda történik.
