Esztának köszönhetően most magyarul olvashatjátok a múltkori interjút, amiben Chad elárulta, hogy hamarosan elkezdik felvenni az új számokat.
Kényelmesen elnyújtózva a színfalak mögötti fotelben, Chad Smith lehúzza cipőjét és zokniját, majd lábát a dohányzóasztalon pihenteti. „ Nézd meg ezt,” mondja, ide-oda mozgatva rózsaszín lábujjait. „Van valami kiütésem vagy ilyesmi. Nem tudom, hogy ez afféle dobos-betegség, vagy sportolóláb-e vagy micsoda. Meg bevertem a kezem is tegnap este, és van ez a zúzódás is a térdemen; hát nem tudom képes leszek-e fellépni ma este.”
Kuncog egyet, közben visszahúzza a zokniját és cipőjét. A Chickenfoot dobosa, aki szabadideje egy részét azzal tölti, hogy egy Red Hot Chili Peppers nevű, alig ismert zenekarban verje a dobokat, már hallja is lentről a közönség üvöltését. „Elég jó fej arcoknak tűnnek,” mondja. „Fene vigye, mégis játszom ma!”
Cabo San Lucasban vagyunk, Mexikóban, ahol Chad és a Chickenfoot többi része- Joe Satriani gitáros, Sammy Hagar énekes és Michael Anthony baszzusgitáros- már készen állnak hogy az interneten is közvetített bulit elkezdjék, amivel a Cabo Wabo Cantina, azaz Sammy Hagar szupermenő éjszakai bárja fennállásának 20. évfordulóját ünneplik.
Smith bevallása szerint ez a dupla műszak két bandában, illetve tripla, ha beleszámoljuk az instrumentális zenét játszó mellékprojectjét, a Bombastic Meatbats-et is, néha személyiségzavart okoz nála; mindazonáltal Chickenfoot-beli bajtársiasság isteni adomány.
„Gondolom úgy látod, hogy mindannyian ebben a zenekarban bújunk el hogy kicsit elszabaduljunk a lármás-zajos életünkből,” mondja. „ Félre ne érts, jó melónk van; nos, azok, akiknek közülünk van munkája; igazából senki se tudja, Mike mit csinál, ha nem játszunk.” Felnevet és folytatja: „De van valami a Footban, ami egyszerűen jó. Ebben a bandában kiengedhetjük a gőzt, és ezért nagyon hálások vagyunk.
Olvasom tovább >>
