Kedves Funkyforum olvasó saját blogján közölt egy jó kis I’m With You kritikát, gondoltam megosztom veletek is. Az eredetit Zolika blogján olvashatjátok.
Hosszú pihenő és gitároscsere után végre ismét hallatja a hangját a Red Hot Chili Peppers! A világméretű vágyakozás az I’m With You névre keresztelt albummal elégül ki. A vegyes felhangú találgatásokat szintén vegyes fogadtatás követte, személy szerint nálam ismét telitalálatot ért el a Peppers. A negatív véleményeket, és John Frusciante kilépését nem fogom boncolgatni, arra ott vannak a fanyalgók, szerintem egyébként sincs szükség arra, hogy keseregjünk ilyesmin, hogy „mi lett volna, ha…”, hiszen az új lemez a maga egyedi, új és szerethető módján teljesen mást ad, mint a John által vezényelt zenekar korongjai. Ahogy ők is fogalmaztak, ez már egy másik banda, csak a név maradt ugyanaz.
Új hangzással találjuk szembe magunkat, de a régi esszencia mégis felfedezhető a dalokban. Általánosságban nagyon erős a ritmusszekció, a dob+basszus nagyon komoly alapot pakol minden dal alá. A változás leginkább a középtempóra beállásban és Josh Klinghoffer gitárjátékában keresendő, ő nem ceruzával rajzol, hanem egy nagy ecsettel fest – színeket, hangulatokat – nagyon szépen. A nyers, alternatív hangzású vokálja üde színfolt, csakúgy, mint a zongorás betétek. Nem hatnak idegenül az elektronikus prüntyögések és a csörgők, kongák, kolompok sem. Szinte minden dalból süt az életigenlés, a boldogság, és a felszabadultság. Jó hallgatni!
Nézzük a lemezt dalról dalra:
