Anthony Kiedis – Scar Tissue

anthony-kiedis-photo-terry-richardson-august-27th-2011-red-hot-chili-peppers-im-with-you-era-image-03

Rövid könyvkritika rovatunk következik. Nemrég újraolvastam a Scar Tissue-t, és sok év után újra rájöttem, hogy miért is nem szeretem ezt a könyvet.

Bár gondoltam, hogy önéletrajzi mivolta miatt sokkal jobban fog magára, Anthony-ra koncentrálni a könyv, mint a Red Hot Chili Peppersre, de mégis csalódás volt, hogy ennyire keveset tudunk meg az együttesről, főleg a Blood Sugar Sex Magik utáni időszakból. Természetesen hozzátartozik Anthony életéhez a sok nő és kábítószer, de a folyamatosan ismétlődő ciklus egy idő után fárasztó, főleg, hogy már ki sem egészül olyan sztorikkal, mint a könyv elején, ahol Flea-vel és Hillellel baromkodtak. Drog, nő, drog, elvonó, nő, drog, nő, elvonó, drog, nő, drog, elvonó. Jellemző, hogy az utolsó tiszta korszakát és a By The Way lemez időszakát kb 10 oldalban lerendezi, hiszen ekkor már nem voltak hetekig tartó speedballozások. Persze még így is vannak benne érdekes történetek, a zenekar kezdeti, Anthony vad drogozási korszaka előtti időszaka ráadásul elég szépen el van mesélve, úgyhogy egyszer mindenképpen érdemes elolvasnia minden Red Hot Chili Peppers rajongónak, illetve elég pontos betekintést enged egy beteg, drogos ember lelkébe, ezért a téma iránt érdeklődőknek is ajánlott. (A beszerzéshez viszont sok sikert, én hetek óta nem találok egyetlen boltot se, ahol lehetne kapni)

Az első szám

Az előbb jutott eszembe az az aranyos kis történet, hogy mikor és melyik Red Hot Chili Peppers számot hallottam először. 1999 volt, akkor talán Z+ néven futott az akkori zseniális zenecsatorna. Délután lehetett valaki újdonság bemutató, amiben elmesélték, hogy az együttes sok év szünet után tért vissza, a gitáros majdnem belehalt a drogokba, de most itt vannak az új klippel, aminek a címe Scar Tissue. Akkoriban nem a rockzene volt a hozzám legközelebb álló stílus (vagy inkább csak próbáltam letagadni a rapper barátaim előtt), és az első reakcióm, hogy mi ez a szar, kapcsoljunk innen, minek autóznak a sivatagban ezek, és miért szór homokot saját magára az a barom. Persze aztán talán egy évvel később már nem tudtam ellenállni a rockzene hívásának, 300 forintért megvettem a Californicationt kazettán, és rongyosra hallgattam az A oldalt (mivel azon voltak a nagy slágerek). Úgyhogy így indult az egész rajongás. (Egyébként szerintem ez az egyetlen olyan szám, ami lemezen mindig is sokkal jobb lesz mint élőben, egyszerűen nem sikerült azt a hangulatot visszaadni koncerten, bármennyire is csodálatosak voltak John/Josh szólói)

Nektek hogyan kezdődött, mi volt az első szám, az első Chili élmény?