Dreams of a Samurai – Budapest 2016

Fotó: Artlasso/Lángoló Gitárok
Fotó: Artlasso/Lángoló Gitárok

Amikor a két budapesti Red Hot Chili Peppers koncert után megjelentek a hanganyagok, eszembe jutott, hogy milyen jó lenne összevágni a közönségből felvett videókkal, csak nekem nincs hozzá tudásom, de szerencsére másnak is eszébe jutott ez a dolog, és megcsinálta az elsejei koncert Dreams of a Samurai-át:

Red Hot Chili Peppers @ Budapest 2016

Red Hot Chili Peppers Budapest 2016

Nem találok szavakat. Majdnem minden élménybeszámolót így kezdek, de most tényleg nincsenek szavak. Hihetetlenül csodálatos volt ez a két este, ez a két koncert. Megint csak apró gondolattöredékek vannak, amiket idedobálok.

JOSH KLINGHOFFER EGY KIBASZOTT ISTEN!!! Igen, már a Novarockos beszámolóban is azt írtam, hogy Josh felnőtt a feladathoz, de most ez még jobban látszott, nagyon nagyon jó amit csinált mindkét este. A Californication intrója gyönyörű volt, minden megmozdulása tökéletes volt. Eljött az idő, amikor már egyáltalán nem hiányzik John Frusciante.

Red Hot Chili Peppers

Második este a színpad mellett álltunk, Flea cuccai és technikusa mellett, így már az első pillanatban belebotlottunk a setlistbe. Flea-nek az első három szám alatt technikai gondjai voltak, testközelből néztük végig ahogy a technikus megküzd a technikával, miközben Flea fél dalonként kiabál, hogy még mindig nem jó.

Eredetileg A The Getaway volt a setlistben, de helyette a Sick Love-ot játszották.

A zenekar szerintem láthatóan jól érezte magát, Anthony Chadet énekeltette, amikor Josh szólót énekelt odatartotta neki a mikrofont, poénkodtak egymással (még ha nem is mindig értették meg egymást), jó volt a hangulat.

Around The World, és az előtte 2-3 perc Flea basszusszóló, valami brutális élmény, aztán persze a tombolás az Around The Worldre.

Nem tudom, hogy második este hogy szólt kívülről a dolog, mert a színpad mellett más a hangzás, de első nap azért nem sikerült mindent tökéletesen beállítani, kicsit túl volt tolva a dob meg a basszus, bár inkább ez, mint a Novarock halksága.

Parallel Universe!

Örültem, hogy másnapra még a kezdőszámot is megváltoztatták, mindig is szerettem a By The Way-jel kezdődő koncerteket. Mindkét nap jók voltak a dalok, bár egy kicsit rövidnek éreztem, a két ráadásdalt, simán befért volna még egy lassabb szám a Give It Away elé. (esküszöm, első nap hallottam, hogy Josh a Soul To Squeeze-re kezdi el kicsit jammelni, de végül GIA lett belőle).

A látvány korrekt volt, a plafonról lelógó lámpák elsőre mindenkit megleptek, még Chadet is, aki megpróbálta leütni az egyiket.

anigif

Chad énekelt!