John Frusciante – PBX Funicular Intaglio Zone

John Frusciante – PBX Funicular Intaglio Zone

Japánban már megjelent John Frusciante új nagylemeze, a PBX Funicular Intaglio Zone. A lemez megtalálható már a youtube-on, így mindenki meghallgathatja, hogy mit hozott össze Frusi ezen az albumon. Közben a kiadó is kirakta az egyik számot vimeora.

  • szergei

    hmm, bevallom őszintén nekem ez így egészen tetszik. Határozottan jobb mint a Letur-Lefr. Ízlelgetni kell, de alapvetően bejön. Hozzáteszem, eddig sem volt bajom az elektroval

  • atika85

    Facebookon már kivertem a biztosítékot a kijelentésemmel, itt kicsit finomabban fogalmazok. Lehet csak túl sok volt az elektronika az utóbbi időkben, ezért akadok ki ennyire ezen. Flea szóló lemeze tetszett, bár tőle meglepő volt az irány, közben a Colorstar is kijött egy sokkal elektronikusabb lemezzel, a Muse elment dubstep fosba, erre John is kihoz egy olyan lemezt ahol gitár kb semmi, elszakadt a cérna.
    Imádom John dolgait, tényleg mindent, A Ten Days a legjobb lemez evör, és ott is beesik az elektronika, az ASITHOS is kibaszott jó, de ez túl sok.
    Mindenkinek kell kísérleteznie, ezzel semmi gond, de ez már túl sok. Ráadásul az ének is kevés, pedig az John esetében bármit meg tud menteni, hiszen zseniális hangja van.

    Megyek és hallgatok Joe Bonamassa-t.

  • kecske1

    en kifejeztten csalodtam Frusciban…..

  • G.

    nálam most megy vagy negyedjére, és szépen adja.. nem lehet elhallgatni csak úgy minden egyéb mellett, kell hozzá a figyelem, és akkor nagyon izgalmas tud lenni. Az elején nagyon káosz volt, de egyre jobban húz befelé. Mondjuk nálam pont az ének most a gyengébb, a szinti-alapokhoz képest kicsit elnagyoltnak tűnik, túl sok hajlítás, túl sok úúújeee, auhh yeah. Kísérletezős (az a rapbetét mekkora :DD), kicsit elszakad néhol a gépszíj (a Sam elmaradhatott volna), rájátszik a hülyeségeire, de összességében azért inkább egyben van, minthogy átmenjen öncélúságba. Azt látom, hogy nem csak simán egy fasza gitáros hozott ki egy ilyet, hanem egy olyan ember, akinek a fejében valahogy egyben van az egész hangszeres zene elejétől a végéig, és biztos kézzel használja a tudását. Az Empyrean után, de még akár a Sphere után is nagy meglepetés (bár (mondjuk a Sum az valamire nagyon hasonlít az 2009-es albumból), sőt, baszki, az általam eddig ismert életművében ennek alig volt nyoma, de nekem egyelőre nem csalódás, hanem egy merész szörfölgetés mindenféle dallamfoszlány között, viszont idő kell neki, hogy a további erősségek mellett a gyengeségeit is felfedezzem.

  • atika85

    Lehet csak rosszkor jelent meg nekem, elegem van az elektronikából, gitárt akarok hallani. Egy évvel ezelőtt lehet kurvára bejött volna, de most sok.

  • akksi

    Olyan mintha egy részeg tengerész felszállt volna a diszkóhajóra a 80-as években.

  • akksi

    Húúú, ezt msot elkezdtem végignyomni.. Durva, nagyon húz.. Fülmasszázs, ha már unod a kiszámíthatóságot. Nem tudom mi ez, de jól esik, és van benne rendszer, csak nem tudom hol. Alig várom hogy a kocsimban legyen. Őrületes, de néha beszarás szép struktúrák jönnek elő.

  • G.

    mondjuk a Ratiug számig, a Bike utolsó percéig próbára tesz rendesen, utána azért jóval könnyebb.