Flea – NPR rádió interjú magyarul

Január közepén volt egy rádió interjú Flea-vel, ennek a magyar fordítását olvashatjátok el most, köszönhetően Esztának.

Guy Raz, a házigazda: A Red Hot Chili Peppers a világ legismertebb bandáinak egyike. A bandaalapítók két tagja, Anthony Kiedis és Michael Balzary, ismertebb nevén Flea, a Los Angeles-i Fairfax High Schoolban találkozott az 1980-as évek elején. Barátjukkal, Hillel Slovakkal, kialakították a Los Angeles-i funknak, a punknak, és a pszichedelikus rockzenének egy olyan keverékét, ami aztán a védjegyükké vált. Több, mint negyed évszázadnyi közös munka után a banda kiadta az ’An Oral/Visual History’ című könyvet, mely leginkább egy fényképekkel telitűzdelt emlékkönyvre hasonlít.
Számtalan kritikus Flea-t a ma élő legjobb basszusgitárosok közé sorolja, azonban kevés rajongója tudja, hogy zenei háttere a jazzben gyökerezik.

Flea: Gyerekként kezdtem el trombitálni, még mikor középsuliba jártam.

Raz: Ha jól tudom, otthon is mindig jazz szólt.

Flea : Igen, úgy van. A nevelőapám, aki akkor jött be a képbe, mikor úgy hét éves lehettem, jazzmuzsikus volt. Így rengeteg hihetetlenül jó jazz-zenének voltam kitéve már nagyon fiatalon, és ez óriási hatással volt rám. De aztán a gimiben találkoztam Hillel Slovakkal, aki egy rockbandában gitározott. Gyakran eljártam hozzájuk, hallgattam, ahogy próbálnak és arra gondoltam, milyen jól érzik magukat együtt, és milyen szabad az egész, nincs szabályozva, és nincs senki, aki rájuk szólhatna. Azt tették, amihez kedvük volt és jól szórakoztak.
És tudod nagyon jó volt attól elszakadni, amit a szüleim elvártak tőlem, meg amit az iskolában megköveteltek. És aztán Hillel egyszer elmesélte, hogy nem jönnek ki a basszusgitárosukkal, meg hogy mit szólnék hozzá, ha megtanítana basszusgitározni. A következő dolog meg már az volt, úgy két héttel később, hogy egy hollywoodi éjszakai bárban, a Dizzaryban zúztam.

Raz: Mikor az ember átlapozza a könyvet, olyan mintha titkos naplót olvasgatna. Egy csomó oldalon meztelenek vagytok. Nagyon úgy tűnik, hogy a banda történetének szerves része a ruháktól való megszabadulás. Na, akkor mi is a helyzet ezzel a meztelenséggel?

Flea: Csak poénból csináltuk. Hát tudod, otthon is így mászkálunk. Amikor Hillel, meg Anthony meg én együtt laktunk, hülyéskedésből kitaláltuk. Elég szembeszökő látvány volt.

Raz: És mi van azzal a sztorival, mikor egyszer tökcsupaszon berontottatok az EMI irodájába, épp egy fontos üzleti tárgyalás közepette?

Flea: Ja igen, tényleg. Az csúcs volt. Épp akkor írtuk alá a szerződést velük, és legalul voltunk a népszerűségi listájukon. És szerintem a cégtől egy csomóan nem is szerettek minket, és olyan is volt, hogy nyíltan meg akartak szabadulni tőlünk, mert úgy gondolták, nevetséges, amit csinálunk.
Így hát Anthony és én bementünk a lemezcéghez egy szép napon, és azt mondtuk, látni akarjuk a főnököt, mert úgy tudtuk, épp bent van, és mi még sose találkoztunk vele. Szóval be akartunk menni hozzá, ők meg mondták, hogy „jaj, nem lehet, épp megbeszélésen van, és nemzetközi ügyeket intéz a nagy fejesekkel és hatalmas összintézeti tárgyalás folyik ”. Mi meg mondtuk, hogy semmi gond, és körbesétáltuk az irodát. Azt hiszem Anthonyé volt az ötlet, hogy szívjunk egy kis füvet. Aztán azt tanácsolta, vegyük le a ruháinkat, rohanjunk be a tárgyalóterembe, ugorjunk fel az asztalra, és lejtsünk nekik egy frankó kis táncot. Gondolta, az majd kiakasztja a nagyfőnököt. Mindent elterveztünk. Remek ötlet volt, és meg is csináltuk. Mondjuk nagyon berágtak ránk. Még most is fel tudom idézni az arckifejezésüket. Miután kitáncoltuk magunkat, felöltöztünk, és elszaladtunk.

Raz: Az EMI-nél készült a ’Higher Ground’, ami afféle első nagy dobás volt.

Flea: Igen, igen.

Raz: És a személyes kedvencem is azon az albumon van. Mint L.A. Lakers rajongónak ez persze a ’Magic Johnson’. „Penetrating the lane like a bullet train.”

Flea: „I hate to burst your bubble but triple double trouble, is coming to your town and it’s going to make rubble.”

Raz: Flea, ez a könyv teljesen olyan, mint egy Hillel Slovaknak írt szerelmeslevél. Mind tudjuk, hogy heroin-túladagolásban halt meg 1988-ban. És sok minden, amiről szó van ebben a könyvben, főleg az elején, az róla szól, meg arról, milyen hatással volt rátok.

Flea: Igen. Természetesen óriási hatással volt rám. Ha ő nem lett volna, sose kezdek el basszusgitározni, és a Red Hot Chili Peppers se jön létre. Nem is említve, hogy ő a bandaalapítók egyike, és óriási szerepe volt az együttes irányvonalát illetően. Ő indított el minket. De ami ennél is fontosabb, hogy a testvérünknek tekintettük, drága barátnak, csodálatos embernek, és nagyszerű művésznek. Tudod tele van házam a festményeivel és egyszerűen gyönyörűek. Akkor festette őket, mikor még kamasz volt. Fantasztikus olajfestmény mind. És akármennyi hálát is fejezünk ki iránta, az meg sem közelíti azt a mennyiségű hálát és szeretet, amit érzünk.

Raz: Flea, tudom, hogy nem fair a kérdés, és utálok is ilyet kérdezni, de az emberek erre mindig kíváncsiak. Mik a kedvenc Red Hot Chili Peppers albumaid?

Flea: Hát nagyon nehéz ezt megmondani, mert ahogy haladnak az évek, egyre többet hallgatom őket. Amúgy akkor szeretem őket leginkább, mikor elkészítjük őket. Úgy érzem, a ’Californication’ nagyon visszaadta azt, milyen banda is vagyunk. Igazi „egy-mindenkiért-mindenki-egyért” érzés volt megcsinálni az albumot.

Raz: Afféle millenáris lemez is volt, épp az ezredév fordultakor lett kiadva.

Flea: Igen, abszolúte az volt. Ez, és a legutóbbi, a ’Stadium Arcadium’ elkészültekor volt olyan érzésem, hogy mint banda, mint zenészek egysége, nagyot fejlődtünk. Persze minden albumunk más és más, de a ’Stadium Arcadium’ mintha mindazt magában foglalná, amit a kezdetektől mostanáig létrehoztunk.

Raz: És most megint stúdióba vonultatok a srácokkal.

Flea: Igen. Új albumot készítünk, és nagyon izgatottak vagyunk miatta. Miután körbeturnéztuk a világot a ’Stadiummal’, két év szünetet tartottunk, mert rengeteget dolgoztunk. Akkoriban a Dél-Kaliforniai Egyetemre jártam zenét tanulni, amire azelőtt sose volt példa. Zeneelméletet vettünk, meg Bachot, meg ilyeneket. Teljesen új lehetőségek nyíltak meg számomra. És zongorázni is elkezdtem. Az új lemezre, most először, zongorán szereztem a szólamaimat, és teljesen új érzés, és a bandának is új hangzást biztosít.

Raz: Akkor el kell jönnöd Washingtonba, a Kennedy Centerbe, zongoraestet tartani.
[nevetés]

Flea: Hát van egy albumötletem ’Flea Bachot játszik ’ címszó alatt. Szóval dolgozom rajta.

Raz: Számíts rá, hogy akkor megint interjút készítünk veled.

Flea: Oké.

Raz: Flea, köszi, hogy itt voltál.

Flea: Szívesen, haver. Kösz, hogy hívtatok.

Raz: Flea, mielőtt elmész…

Flea: Tessék?

Raz: Szóval tudom, hogy te Los Angelesben vagy, én meg Washingtonban; mégis, van arra esély, hogy játssz nekünk egy kis Bachot?

Flea: Szóval egy kis Bach kellene…

Raz: Hát igen.

Flea: Jól van.

Raz: Tudom, hogy van zongora ott, ahol épp vagy.

Flea: Igen. Van itt a hallban egy öreg zongora.

Raz: Arra gondoltam én is.

Flea: Oké, játszom nektek egy kis Bachot.

Raz: Szuper!

[zene hallatszik]

Raz: Ennyi volt mára az ALL THINGS CONSIDERED. Az NPR Newstól Guy Raz jelentkezett. Holnap újra itt. Addig is köszönjük a figyelmet és jó éjszakát mindenkinek.

Az interjúban említett zongorázás itt hallgatható meg.

  • Ez csak ál-hozzászólás, úgyhogy kérlek majd töröld. Van valamilyen e-mail cím, amire írhatnék a blognak? Köszönöm.

  • Ez csak ál-hozzászólás, úgyhogy kérlek majd töröld. Van valamilyen e-mail cím, amire írhatnék a blognak? Köszönöm.

  • atika85

    Farkas Árpád írta:

    Ez csak ál-hozzászólás, úgyhogy kérlek majd töröld. Van valamilyen e-mail cím, amire írhatnék a blognak? Köszönöm.

    contact kukac funkyforum pont hu

  • atika85

    Farkas Árpád írta:

    Ez csak ál-hozzászólás, úgyhogy kérlek majd töröld. Van valamilyen e-mail cím, amire írhatnék a blognak? Köszönöm.

    contact kukac funkyforum pont hu