The Empyrean – vélemény

Pár hallgatós vélemény, első benyomások, ilyesmi.

Ütős. Nincs olyan nagyon nagy változás az eddigi lemezekhez képest, viszont sokkal kiforrottabb, érettebb mint a többi album. Volt egy olyan érzésem egész végig, hogy mintha ezt ismerném, mintha tudnám mi fog következni, mert az eddigi lemezeken is hasonló volt, de a következő hang, a következő lépés mégsem egészen az mint amire gondoltam. Az eddigi alapokon építkező, sokkal tovább “fejlesztett” album lett. Vannak nagyon jó pillanatok (az Unreachable még mindig megunhatatlan, az album egyik legjobb száma), John éneke szinte tökéletes, kiabál, sikít, de közben lágyan is tud énekelni, szinte elhiszi az ember, hogy semmi probléma nem lehet a világon ilyenkor. Ráadásul a One More Of Me mély énekéhez hasonlót még tényleg nem hallottunk tőle. Bár pont ezen a számon nevettem fel, az a sikítás egyszerűen vicces. A vonósok mellett viszont nem szabad elmenni szó nélkül, félelmetes milyen hangulatot kelt a Central közepe felé. A gitárszólókat azt hiszem nem is kell említeni, mindegyik egy-egy remekmű. Viszont a Before The Beginning engem 100%-ban a Funkadelic – Maggot Brain számára emlékeztet, egymás után hallgatva nem is tudtam hirtelen melyik melyik.
Összességében a lemez bőven megérdemli az 5/5-ös értékelést. Utoljára a Shadowsot éreztem ennyire összetettnek és változatosnak.

Fogadjátok meg John tanácsát, hallgassátok sötétben és olyan hangosan amennyire csak bírjátok.