John Frusciante blog - The Empyrean (magyarul)

Az Empyrean olyan történetet mesél el, melynek cse­lek­ménye nem a fizikai valóság­ban ját­szódik. Min­den egy ember élete során, az elméjében ját­szódik le. Az egyetlen másik karak­ter nem a fizikai valóság­ban él, hanem annak belse­jében; abban az értelem­ben, hogy az emberek gon­do­lataiban él. Az elme az egyetlen hely, ahol biz­tosan tudjuk, hogy a dol­gok léteznek. A külső vilá­got csak az érzék­sz­erveinken keresztül fogjuk fel. A képzelet a legigaz­abb világ, amit ismerünk, mert azt ismer­jük meg először. Látni, ahogy a gon­do­lataink for­mát öltenek olyan mint látni, ahogy megszületik a Nap. Ehhez fogható tisz­tasá­gra nincs példa a külső világ­ban. A külső világ min­dan­ny­i­unk számára egyetlen dolog­nak tűnik, és mindig több dolog sokasága is egy­ben. A kint belső része és a bent külső pereme végte­lenek. A próbálkozás és a feladás a lélegzetvé­tel egyik formája.

The Empyrean — Har­madik rész

Az én meghatározá­som az Empyrean-​ról, mint történet, saját szem­szögem­ből nézve helyes meghatározás, de fél­reveze­thet, mivel­h­ogy ninc­senek olyan jelzések, amik a történet egészére vonatkozólag biz­tosí­tanák a megértést. Nem állt szándékom­ban tisztán,érthetően szerkesztett történetet írni, szá­momra mégis az lett. Mivel egy ember elméjében zajlanak az események, sem tér és idő törvényei, sem konkrét kapc­so­la­tok nem léteznek benne. Így tehát, ha tudatosan szem­léled, csak túl­ter­heled magad, és nem jutsz sem­mire. A szöveg kizárólagosan egy olyan belső élet­ta­pasz­ta­lat leny­omataként jött létre, amit véglete­sen nehéz bárkinek is elmesélni. Arra is kísér­letet tet­tem, hogy kapc­so­la­tot teremt­sek olyan emberekkel, akiket szin­tén elárasz­tott az a zavarba ejtő és zárt belső világ, amiben élniük kell. Figyel­met szen­tel­tem arra is, hogy a szavak a hall­gató intu­itív agyához és tudata­lat­ti­jához közelít­senek, ami, én úgy hiszem, sokkal gazdagab­ban és sokrétűbben fog fel és rak­tároz el min­dent, mint a tudatos agyfél­tekénk. Mint sok más dal­szöveg­nek, ennek is annyi értelmezése lehet­séges, ahány ember hallja. Olyan ember számára, akinek e szavak semmi konkré­tat nem jelen­tenek, több min­dent szár­maz­tathat belőle, mint valaki olyan, aki úgy olvassa, mint én; így azt aján­lom, min­denki úgy hall­gassa és olvassa, ahogy szeretné. Kön­nyebb lett volna sem­mit sem mon­dani, de ez tel­jességében csak ma merült fel ben­nem, ahogy fokozatosan rájöt­tem, hogy azzal, ha elmon­dom szá­momra mit jelent, azzal arra ösztönzöm az embereket, hogy az én szem­szögem­ből lássák, és a rock dal­szövegek nem erre valók. Szer­in­tem a rock dal­szövegek szabad értelmezés tár­gyai kell hogy legyenek, és mivel megír­tam őket, lehet­nek is. Elmesél­het­ném a történetet úgy, ahogy én látom, de azzal elven­ném a külön­féle értelmezési lehetőségeket az emberek­től, akik –mint mindig– a saját élet­ta­pasz­ta­lataik­ból nyert érzé­seiket társítják hozzá.

A következő szavak nagyjából kife­jezik a szöveg­beli és zenei formákat:

A zavart­ság és sötét­ség belsejéből

Elérni a fény forrását

Próbálni

Feladni

Mászni

Pihenni

Fel­menni

Lemenni

Meghalni

Újjászületni