Hillingdon Mind interjú 3. rész

Íme a Hillingdon Mind interjú 3. része, amiért megint nagyon nagy köszönet Esztának (és még egyszer elnézést).
Jó szórakozást ehhez is!

“Megkértem John-t, hogy részletezze meditációs gyakorlatait:

A mindennapi életben, ha van egy gondolatod, amit bizonytalanság vagy félelem idéz elő (vagy ami sok esetben egy halom hülyeség, ami az agyadat foglalkoztatja, ami nem hagy nyugodni)- elménk természete ez, hogy támad egy gondolatunk, ami aztán egy újat generál, ami megint átalakul; és ezekkel a gondolatsorokkal telnek napjaink. Ezeket a gondolatsorokat általában megszakítja valamilyen körülmény: találkozol valakivel, elkezdesz egy új beszélgetést és a gondolatok eltűnnek egy időre; vagy a tévé előtt ülsz, ami kirekeszti a gondolataid. A hétköznapokban akkor emésztenek ezek a gondolatok, ha nem vonja el semmi a figyelmed. Sokszor azon aggódsz, hogy ez vagy az meg fog-e történni, hogy az az ember haragszik-e rád, hogy elég jóképű vagy szexi vagy-e vagy bármi is legyen, ami foglalkoztat. Az effajta gondolatok indítják el azokat a hatalmas gondolatfolyamokat, amitől az agyunk nem bír szabadulni, mert ezt az egészet az érzelmeink vezérlik. A gondolatok és érzelmek összetartoznak.

A meditációval kapcsolatban sok embernek az a téveszméje, hogy a célja az, hogy ne gondoljunk semmire; de számomra a legértékesebb része épp az, hogy a gondolatoknak egyfajta függetlenségét hozzam létre, amikor a gondolatok és érzelmek elkülönülnek egymástól. A Vipassana nevű technikának az a célja, hogy a gondolataidat úgy szemléld, hogy ne légy a részesük. Hagyd, hogy elússzanak, mint egy felhő.

A legértékesebb dolog, aminek éreztem a hatását, hogy mielőtt elkezdek meditálni, van pár dolog, ami miatt aggódom, amire egész idő alatt gondolnom kell. Értelmetlenül latolgatom egyik lehetőséget a másik után, hogy mi fog történni, ha ez meg az nem következik be. Leülök meditálni, és mondjuk valami mantra alapú meditációt végzek; az épp foglalkoztatató dologgal kapcsolatban megjelenik egy gondolat a fejemben, de újra a mantrára összpontosítok. Vagy a Vipassana egy másik módszerével egy testrészemre összpontosítok vagy csak megfigyelem a gondolatot, de nem lépek tovább a következőre. És abban a pillanatban, amikor ezt eldöntöm – bár a gondolat ettől még létezik- visszatérek a mantrához. Mintha eltépnéd a kötelet. Az egyik pillanatban még hozzá vagy láncolva az épülethez, a másikban pedig elszakítod a köteléket és elsétálsz.

Így egy olyan szituációban, amikor valami felzaklat, leülök meditálni. Folyton ugyanazok a gondolatok jutnak eszembe, ezért folyamatosan alkalmaznom kell az elmém összpontosításának technikáját, a meditáció módszerét. A dolog végeztével felöltik bennem ugyanaz a gondolat, de már nem generál második vagy harmadik gondolatot. Megszüntettem a gondolatok közt lévő kapcsolatot, és olyan mintha most a gondolatok félnének tőlem és nem én tőlük. A végén rájössz, hogy a gondolatoknak nincs már akkora hatalmuk fölötted, mert abban a pillanatban ahogy megszakítod a kapcsolatot a gondolatoddal, az érzelmeiddel való kapcsolat is megszakad. A gondolat a fejedben megszületett ugyan, de nem befolyásolta az érzelmi állapotod. Mindez a technika alkalmazása közben történt és a következő, ami eszedbe jut: a gondolatnak már nincs hatalma fölötted.

Nem baj, ha a meditáció egész ideje alatt gondolkodsz. Amíg kísérletet teszel a meditáció alkalmazására, valami nagyon erőteljes dolgot viszel véghez azzal, hogy nem hagyod, hogy az egész belső mentális ritmusodat az érzelmeid határozzák meg és próbálsz valami más, érzelmekkel nem kapcsolatos dolgot találni, amire koncentrálhatsz. Pár ember számára ez unalmasnak tűnhet, de pont ez a lényege. Félórányi totális unalom igazából nagyon értékes dolog, mivel olyankor nem tudsz unatkozni, amikor félsz vagy aggódsz, mert az érzés teljesen elnyel. A sok problémával küzdő ember élete teli van izgalommal. Az oly ember élete, aki folyton hisztizik, már tényleg tele van izgalommal. Én nem ezt keresem az életben. Én nem ezt várom az élettől. Kialakítod ezt a kezdetben unalmasnak tűnő kapcsolatot, aztán meglátod, hogy az érzelmeid az aggódás és félelem-érzet rabjaivá váltak és e meditációs folyamat eredményeként fokozatosan el tudod magad határolni a tested azon részeitől, amelyek úgy érezték szükségük van félelemre vagy aggódásra vagy valamiféle izgalomra. Az érzelmeid és gondolataid ilyesfajta elkülönítésével rájössz, hogy képes vagy teret nyitni magadban, hogy képes vagy más területeken izgalmakat találni, és hogy több izgalmat tudsz nyerni olyan helyekről, amik tényleg a hasznodra válnak, mint a zene, barátok, vagy könyvek.

A teljes interjú egyben itt olvasható.