Q interjú magyarul

A Q magazin szeptemberi számában 7 oldalt szentelt a Red Hot Chili Peppersnek, ennek a fordítását olvashatjátok Szergei jóvoltából.

Q: Miért lépett ki újra? (Frusciante)
Flea: Erről igazából őt kellene megkérdezned. Valószínűleg milliónyi apró oka van. John egy nagyon intelligens ember, és azt teszi amit tenni akar. Mi más egyebet várhatnánk el akárkitől?

Q: Volt bármilyen előérzeted azzal kapcsolatban, hogy ez fog történni?
Flea: Nyitott vagyok bármire, bármely időben történjen.

Anthony: A legkevésbé sem lepett meg. Amikor véget ért a turné, éreztem hogy valami változás fog következni. A hónapok teltek és hallottam…bizonyos dolgokat Johnról, amik miatt tudtam, hogy az egész csak idő kérdése. De egyszer sem éreztem azt, hogy ezzel a zenekarnak is vége lenne. Arra gondoltam, hogy John majd udvariasan meghajol és távozik, amit meg is tett. Amit tett, azt mindannyiunkért tette.


Q: Szóval sosem gondoltál arra, hogy ne mint Red Hot Chili Peppers folytassátok? Tekintve hogy így már a hetedik gitárosotokon vagytok túl…

Anthony: Istenem… Tudod, sosem számoltam igazán a gitárosokat. De hogy a magam nevében beszéljek, nem, sosem fordult meg a fejemben. Úgy gondolom, hogy feladásnak, vereségnek tekintettem volna, mert úgy vagyok vele, hogy a java még csak most következik.

Flea: Úgy gondoltam, hogyha John megy, úgy egyértelmű, hogy én sem akarom folytatni a zenekart nélküle. De miután távozott, valami megváltozott bennem, és azt vettem észre magamon, hogy van bennem egy mélységes szeretet a Chili Peppers iránt, és Anthony iránt. Tudod, 15 éves korunk óta a barátom. Elválaszthatatlanok vagyunk. Mint kapcsolat, ez nagyon ellentétes. Nagyon más típusú emberek vagyunk: megsértjük egymást, és mindketten tudunk önelégült picsafejek lenni. De igazán szeretem a srácot, mert ő a testvérem.

Q: Volt már ilyen helyzetre példa, a One Hot Minute, ami alapján gondolkodhattatok. Nem volt kellemes, nemde?

Flea: Nyilván becsúszott egy minimális félelem. De a lényeg, hogy Josh a szívét adja bele abba, amit csinál, és amíg így tesz, addig nem sülhet el rosszul a dolog. Isten áldja Dave Navarro-t, nagyszerű fickó, de a szíve nem volt velünk. Annak a lemeznek az elkészítése olyan volt mint kihúzni egy fogat, aminek nekiállsz minden kibaszott irányból…

Anthony: Egy meghatározó időszak volt, az biztos. Furcsa volt zeneileg, mivelhogy személyesen is furcsa volt. Én valahogy elég mélyre jutottam és Flea is elvolt a saját személyes harcaival. Isten tudja Chad vajon merre járt, de valószínűleg valami sötét szekrényben bújkált valahol. Egyébként Dave Navarro egy nagyon szokatlan és színes személyiség. Mindent összevetve írtunk dalokat és elkészítettünk egy lemezt, ami eredmény.

Q: Josh irritálóan fiatalnak tűnik.

Flea: Oh, ő fogja összeszedni az összes puncit.

Q: De hogy az első benyomásokról beszéljünk, úgy tűnik, hogy hozott némi lendületet a zenekarnak.

Anthony: Kicsit olyan mitnha újrakezdtük volna 25 évnyi csiszolódás (legwork kb rutinmunkát, aprólékos pepecselést jelent) nélkül.

Flea: A legnehezebb dolog a Josshal való közös ismerkedésben volt számomra a legjobb is, ami abban nyilvánul meg, hogy teljesen más, mint John. Voltak dolgok, amikre számítottam, hogy úgy lesz ahogy John csinálja. Olyan fantasztikus zenész, hogy csak elkezdek játszani valamit és hirtelen bam! teljesen eltalálja a dolgot. Ő és Chad és én összezárva egy vitathatatlanul jó dolog volt. Josh teljesen más. Ő kívül repülne az egészen a maga éteri könnyed, textúra jellegű játékával. Olyan volt, hogy vártam hogy „Whoa! Mégis mikor csinája azt, amiben mi otthon vagyunk?” És nem csinálta. Tudatosan kellett mondanom magamnak hogy „Öreg, nyugi…”

Q: Milyen volt számodra Josh csatalkozni egy zenekarhoz, amely ilyen megosztott történettel rendelkezik, és hogy valaki másnak az igencsak tiszteletet parancsoló helyére kell lépned?

Josh Klinghoffer: Sosem gondoltam, hogy valaha is pótolhatom Frusciante-t. Szóval egyedül csak annyit tudtam elhatározni, hogy valami újat fogok csinálni ezekkel a srácokkal.

Anthony: Akármilyen tiszteletet parancsoló is John helye, sosem vártunk el, hogy Josh olyan legyen, mint ő. Hozza csak létre a saját helyét. És Joshnak erre megvan minden lehetősége.

Q: A Twitter nem létezett a legutóbbi alkalommal, amikor lemezt készítettetek. Flea- te tegnap éjszaka háromnál is több alkalommal twittelted az új lemez címét.

Flea: A tweeteléstől leszopom magam! Ha megiszol egy vödör kávét vagy magad alá szarsz, vagy tweetelni kezdesz.Chad ismerte ezt a fickót…

Chad Smith: Oh nem, nem, nem….

Flea: Mi? Na jó, én ismertem egy fickót… Így jobb? A fickónak meg kellett innia egy vödör kávét. Ráguggolt egy ilyen üvegasztalra, ami alatt ott feküdtek ezek a perverz fickók. És ezután ilyen nagy, tekeredő, pszichedelikus, folyó barna szarokat fektetett le az asztalra, és ezek a fickók ott feküdtek alatta és verték rá…

Chad: Úgy hívták az Üveg Segg Csónak.

Flea: Egy igazán költői része az emberi kultúrának, amiről úgy érzem, kevés figyelmet kap. Az emberiség tele van nagyszerű dolgokkal. Ez adta nekünk Bachot, Charlie Parkert, Da Vincit…és az Üveg Segg Csónakot.
A Scar Tissue könyv úgy tűnt, komoly éket vert Kiedis és Flea közé. A könyvben Kiedis dokumentálta eseménydús tinédzserkorát részben színész, de leginkább főállású drogdíler apjával Blackie Dammett-el a 70’es évek beli Los Angelesben (egy pár szemlvény: Apu adta neki az első füves cigit 12 éves korában és ugyanekkor megengedte a fiának, hogy lefeküdjön az ő akkor 18 éves barátnőjével, hogy elveszíthesse a szüzességét, és így tovább), valamint feltárt számos részletet a Chili Peppers belső életével kapcsolatban.
Más szemszögből viszont zenésztársai szerint megszegett egy egyezséget, amely arról szólt, hogy bizonyos személyes dolgokat megtartanak maguknak. Ilyenek közé tartozik például az, amikor Kiedis a 89. oldalon elmeséli, hogy lefeküdt Flea nővérével. („Karen egy vadmacska volt.” „Számomra ez egy nagyon kínzó hancúr volt”)
Ez volt az első alkalom, hogy a basszusgitáros erről hallott. „Második alkalommal, amikor a kezembe vettem a könyvet, azt láttam hogy megbaszta a nővéremet. Ez azért elég durva volt.”

Q: Egyértelműen volt némi feszültség a zenekarban miután a Scar Tissue megjelent….

Anthony: Sokk, horror.

Q: Visszatekintve úgy gondolod túl sok dolgot fedtél fel?

Anthony: Sokkal többet mesélhettem volna, sokkal de sokkal többet. Ez volt az első nekifutásom annak, hogy az igazat mondjam magamról…és ezzel kapcsolatosan rettenetesen kellett ügyelnem rá hogy ne meséljek el történeteket másokról, olyan módon ami esetleg bántó lehet a számukra.Visszanézve elkövettem egy pár hibát, de bocsánatot kértem értük.Úgy érzem a dolog okozott feszültségeket, de megbocsátották a tévedésemet. A legtöbben.

Q: Flea, te befejezted Anthony könyvét?

Flea: Nem, nem olvastam végig. Nyilván el fog jönni az idő, amikor majd el akarom olvasni, de jelenleg eléggé kiborít a dolog. Nyilvánvaló módon az egész Anthony perspektíváját mutatja be az eseményekkel kapcsolatban.

Q: Ha a Chili peppers története mozifilm volna, mi lenne a drámai csúcspont?

Anthony: Oh istenem! Komolyan, mennyi dráma! De bizonyos hogy Hillel halála volt a legnagyobb fordulópont az akkori életünkben. 26 évesen elveszíteni a szíved egyik felét messze a legdrámaibb dolog volt, ami valaha történt velem. …De szeretem a történetünket. A jót, a rosszat, a fájdalmat és a nyereséget. Mindannyian voltunk ribancok, de valahogy útközben csak felnőttünk.

Flea: A dolgok amik történtek kemények voltak. De ezek miatt a nehézségek miatt volt esélyünk mindig az újjászületésre. Megtanultam hálásnak lenni a kihívásokért, mert a nehéz dolgok után mindig valami nagyszerű következik.. Ez a két dolog nem létezik egymás nélkül.

Chad: Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy nem akarom, hogy abban a moziban Will Ferrell játsszon engem.

Q: Bántok valamit?

Anthony: Eddig semmit sem.

Flea: Megváltoztatni miden elbaszást amit eddig elkövettem? Nem. Megérkezel ebbe a világba és hibákat kell vétened a fejlődés érdekében. Sok ostoba dolgot tettem. Voltam kibaszottul bunkó, visszataszító, ellenszenves, álszent seggfej rengetegszer. És hálás vagyok érte.

Q: Anthony, a Scar Tissue-t a visszaesésről írtad a Californication turné alatt.-Becsekkolni egy Los Angeles-i htelszobába az akkori barátnőddel,cracket és heroint szívni a nap 24 órájában. Mennyit hibáztatod az ilyen dolgokért a nem túl szokványos gyerekkorodat?

Anthony: Hmm… Az inkább egy kis időzített bomba volt bennem, ami bármikor beindulhatott. A környezetnek nyilván van hatása, de úgy hiszem ezek a dolgok anélkül is megtörténtek volna.. Volt bennem egy démon, ami a maga idejére várt.

Q: Gondolkoztál már rajta, hogy hogy lehet az, hogy még mindig köztünk vagy?
Anthony: Sosem gondoltam, hogy meghalni jó ötlet lenne. Most született gyermekem, szóval egy elég hosszú menetre számítok.

Q: Milyen volt az egyetem Flea?

Flea: Imádtam, és őszintén szólva, még évekre visszamennék. Épp hogy el tudtam végezni a középiskolát. Sosem voltam egy tanult ember, leszámítva a saját fejlődési vonalamat. Leginkább Bachot elemeztem, és róla úgy gondolom, hogy amit csinált, az az emberi eredmények csúcsát jelenti. Fogni mondjuk öt, teljesen különböző komplex melódiát, amik azonos időben dolgoznak,és mindegyik a legnagyszerűbbek közé tartozik, amit valaha hallottál, és mind összeállnak egy egységes egésszé. Az egész zsenialitása alaposan meg tudja kavarni az elmét. Szeretek olyan helyen lenni, ahol nem kell bűntudatot éreznem amiatt hogy valaki más fejében turkálok.

Q: A Silverlake Conservatory idén lesz 10 éves…

Flea: Hatalmas részét képezi az életemnek. Rengeteg pénzbe kerül a fenntartása, de fantasztikus dolognak tartom. Problémás gyerek voltam. Az utcán voltam, bedrogozva emberek lakásaiba törtem be, ilyesmik. De az egyetlen dolog, ami leginkább összetartott az volt, hogy iskolába jártam, és játszottam a jazz zenekarban és az iskolai zenekarban (a marching band, iskolai csapatok kísérőzenekara). A zene a fegyelem érzését adta nekem. Ha nem lett volna, ki tudja mi történt volna velem.

Q: A zeneiskolában tanítasz is. Mit gondolsz, mi a jó oktatás kulcsa?

Flea: Válaszként hadd meséljek el egy rövid történetet… Volt egy srác, akit tanítottam -körülbelül 10 éves lehetett. Ez akkor volt, amikor a Red Hot Chili Peppers egy hat hónapos szüntet tartott, ami alatt végig az iskolában voltam. Trombitázni tanítottam. Olyan srác volt, akit az árvaházak egymáshoz hajigáltak, egyik helyről a másikra. Nagyon nehéz volt koncentrálnia, nem tudott odafigyelni. Mondhatni összebarátkoztam vele, minden reggel én mentem érte-egy kibaszott durva árvaházban lakott. Szerette a zenét, de nem igazán tudott róla semmit. Viszont amint magához vette a trombitát, többé már nem volt jelentéktelen, nem lehetett elfelejteni. Látni az arcán azt az elhatározást, hogy ki fogja hozni neked azt a hangot a hangszerből. Na ez a srác, mikor egy pár hónapja beszéltem vele, ez a gyerek bekerült a USC egyetemre.[párásodik a szeme és könnyezni kezd]. És ez olyan kibaszottul gyönyörű. Rengeteget jelent a számomra. Nagyon érzelmessé válok tőle. [összeszedi magát]. Hogy a tanítás szavaival éljek, egy apró dolog nagyon messzire vezethet.

Q: Lassan 50 éves leszel…

Flea: Ez így van, viszont sokkal jobban figyelek minden elmúló pillanatra. Örömöt és egyfajta elégedettséget érzek azáltal, hogy a pillanatban élek.
Anthony: Szeretem megcáfolni azokat a sztereotípiákat, amik megmondják hogy milyennek kellene lenned 40-50-60 évesen. Például felfedezni a szörfözést életemnek ebben a szakaszában egy olyan dolog, amiről tudom, hogy aktívan fog tartani halálom napjáig. Szóval igen, elfogadom a kihívást… Olyasmi módon, mint [a korábban elhunyt amerikai edzés és táplálkozás guru, úgy is mint a Fitness Keresztapja] Jack LaLanne csinálta – olyan dolgokat tenni 70 évesen, amit ember ezen a földön képtelen lenne megtenni: vontatóhajókat húzni a fogával a San Francisco Öblön keresztül.

Q: Mennyiben különbözik a napi beosztásod a 15-20 évvel ezelőttitől?

Anthony: 100%-ban.

Q: Ami mit jelent pontosan?

Anthony: Száz százalékot jelent pontosan.

Flea: Úgy érzem, most valahogy boldogabb vagyok mint egész eddigi életemben.Nem hiszem hogy valaha is szeretni fogom azt, aki a múltban voltam, és büntetni is fogom magam miatta. Az emberekkel való kapcsolatom viszont általában sokkal jobb ennek eredményeként. De az alap dolgok ugyanazok maradtak. Keresek valami fizikai kifejezés formát… Elmegyek szörfözni. Ebben az évben lefutottam a Los Angelesi maratont, és persze megvannak a megfelelő napok a zenére és a szeretteimre.

Chad: Az enyém sokkal másabb. Húsz évvel ezelőtt csak azzal voltam elfoglalva, hogy kiszabaduljak magamból..Mindent megtettem, hogy ez megtörténjen –motorozás, ivás, nők, drogok… És ez nem az ami ma vagyok. Apa vagyok és férj… Közel sem vagyok tökéletes, de látok fejlődést.

Q: Milyen a Chickenfoot?

Chad: Meg kell hallgatnom az összes Eddie Van Halen sztorit Samtől és Michaeltől.

Anthony: Nem hiszem hogy valaha hallgattam Chickenfootot. [Klinghofferhez] És te? [A riporterhez]

Q: Nem.

Anthony: Tessék, három ember egy szobában, akik nem hallgatnak Chicckenfoot-ot.

Q: Mi az abszolút csúcs? (ultimate high, drogra is értelmezhető kifejezés)

Flea: Mindig úgy gondoltam, hogy arcbacsapni egy negyed gramm kokót kiégeti a kibaszott szemgolyóidat…

Chad: Van ez az új cucc, amiről az mondják, hogy még a cracknél is toxikusabb.

Flea: Drogkultúrában nőttünk fel, és gyerekként sok drogot fogyasztottam. Amikor abbhagytam, az első nap meglehetősen unalmasnak tűnt. Azt mondtam magamnak „Istenem, ez így rohadt lapos”. Aztán elkezdtem megtapasztalni más jellegű utazásokat,-meditációkat, spirituális dolgokat- amik szintén adják a repülés élményét.Ezekkel a dolgokkal szintén egy megváltozott tudatállapotba jutok. Olyan sok módja van annak, hogy „betépj”… a drogok csak gyorsabbá teszik a dolgot. Néha-néha én is elszívok egy jointot, de alapvetően teljesen józan vagyok.

Chad: A legkeményebb ilyen dolog nekem egy ilyen halálközeli élmény volt, amikor karamboloztam a motorommal. Van egy hely a Sunset Boulevardon, amit Halott ember kanyarjának hívnak. Eggyel több Long Island Ice Tea-t ittam a kelleténél, és jöttem ki a kanyarból… Belementem a szembejövő forgalomba, és abban a percben, amikor tudtam, hogy már nem fogom tudni visszahúzni a motort, a világ hihetetlenül leleassult. Minden szuper fényes volt. Hallottam a madarakat énekelni. Hihetetlen élmény.

Flea: Az alapján, amit az emberek a megvilágosodással kapcsolatban mesélnek, ez nagyon hasonlíthat hozzá.

Chad: Ezt az érzést semmi sem veri le. Ha tudnád így élni az életedet, leszámítva a közeledő kocsit, az lenne a legfaszább dolog a világon. De végül is csak 3 másodpercig tartott aztán- Bam! “Arrggghhh!”

Anthony: Azt hiszem meghalni lehet az abszolút csúcs… Bírom[a komikus]Chris Rock elképzelését arról, hogy ő hogyan szeretne meghalni:150 mérfölddel száguldani miközben egyik Kardashian lány bólogat rajta, közben pedig csonthangerőn menne az NWA első lemeze.

Q: És te hogy szeretnél meghalni?

Anthony: Természetesen annak a kocsinak a hátsóülésén a többi Kardashian lánnyal szórakozva.

Q: Mi a létező legmélyebb pont?

Flea: Voltam már nagyon mélyen, annyira mélyen, hogy megkérdőjeleztem a létezésem értékét. Az a legnagyobb mélység. Jelenleg eléggé fel vagyok dobva.

Q: Mikor sírtál utoljára?

Josh: Két évvel ezelőtt. A könnycsatornáim nem igazán működnek.

Anthony: Sírós vagyok. Ha kell valami tipp ezzel kapcsolatban, én legyek az első, akinek szólsz. Egész nap tudnék sírni, de jó értelemben véve. Például ha csak ülök, és a fiamra gondolok. De például a múltkor repülőn ültem, Hawaiiról jöttem vissza Los Angelesbe, Rick Rubinnal az átellenes folyosón, és a Justin Bieber filmet néztük, a Never Say Never-t. Kétszer sírtam az alatt a film alatt, és azt akarom, hogy a világ tudja ezt! Volt benne ez a nagyon giccses rész, amikor koncertjegyeket adtak ilyen kis 16 éves lányoknak. Nem a giccsesség számított, hanem azoknak a gyerekeknek a reakciója. Amikor azok a lányok önkívületben sírtak, nem bírtam tovább. Eldöntöttem, hogy elmondom Ricknek ezt, és erre csak annyit szólt, hogy „Figyelj, én is könnyeztem annál a résznél” Látod, ez van.

Q: Van más bevallani valótok?

Flea: Minden teljesen király.