Rolling Stone interjú

Nemrég a Rolling stone magazinban megjelent egy két oldalas cikk a Red Hot Chili Peppersről, és az új albumról. Most Eszta jóvoltából ennek a cikknek a a magyar fordítását olvashatjátok.

A Red Hot Chili Peppers radikális újjászületése

Új gitárossal és zsírúj kislemezzel a Red Hot Chili Peppers újra akcióba lendül

David Fricke interjúja

A Red Hot Chili Peppers új gitárosa, Josh Klinghoffer napra pontosan meg tudja mondani, mikor kezdett el dalokat írni a bandával: 2009 október 12-én. Az elődje, John Frusciante ekkor már kilépett a bandából, bár csak decemberben jelentette be hivatalosan. Klinghoffer mint háttérzenész dolgozott együtt a Chili Peppersszel legutóbbi turnéjuk alkalmával, de aznapi Los Angeles-i fellépésükön az énekes Anthony Kiedis, a basszusgitáros Flea és a dobos Chad Smith már lehetséges bandatagként gondoltak rá.

„Csak jammeltünk Fleavel és Chaddel,” emlékszik vissza a gitáros, „mikor bejött Anthony, és azt mondta: ’Egy jó embert vesztettünk ma el.’” Brendan Mullen, a Masque nevű híres Los Angeles-i punk klub tulajdonosa, és a Red Hot Chili Peppers tagjainak közeli jó barátja sztrókban halt meg. „Furcsa kezdet volt,” emlékszik vissza a 31 éves Klinghoffer, igazából a kezdet és a vég egyszerre. Valahogy egyszerűen ez a szám született meg belőle.” Josh ezzel a Brendan’s Death Song című dalra utal, a Mullennek írt dinamikus rekviemre – a félig akusztikus sirató, félig vágtató hard rock búcsúztatóra – ami a Chili Peppers új albumán, az I’m With You-n is szerepel. „Anthony elkezdett énekelni, mi meg elkezdünk játszani. Ez volt az első szám az albumon.” Egy másik dal nagy részét is aznap írták; egy funky sötét dallamot, a kígyószerű riffekkel díszített Annie Wants a Baby-t. Ez alapján született meg az album is, amelynek Rick Rubin a producere, és a Warner Bros. adja ki augusztus 30-án.
„Hála Istennek létezik átalakulás,” mondja Anthony Kiedis malibui otthonának nappalijában ülve. „Nekünk már ez a sorsunk. Mindig, amikor úgy tűnik simán mennek a dolgok, valami szerencsétlenség történik.” Ekkor az énekes mosolyogva odafordul Klinghofferhez, aki mellette ül a kanapén, és hozzáteszi: „De mára már tudom, hogy ha ilyesmi történik, mindig valami csodálatos kerekedik ki belőle.”
„Mindig azon vagyunk, hogy zeneileg fejlődjünk, de mintha az univerzum is direkt rásegítene erre.” Ezt meséli boldogan Flea saját malibui házában, ami egy hegyfokon áll, rálátni róla a Csendes-óceánra, és nincs messze Kiedis lakhelyétől. „Josh nem gitárvirtuóz, mint John. Teljesen más alkat, ütős hangszereken és zongorán is játszik. De nála jobbat a világon nem is találhattunk volna. És már amúgy is játszott velünk azelőtt.”

A Chili Peppers 28 évnyi zűrzavaros történelemre tekint vissza: belső viszályok, kábítószer-problémák; beleértve az eredeti gitáros, Hillel Slovak 1988-as halálos drogtúladagolását, no meg persze gitárosok egész sokaságának rendkívüli hadát. A banda zenéje is megérlelődött: a punk és cartoon hip-hop nyers fúziója erős ritmikájú hard-pop slágergyárrá változott több, mint 60 millió eladott lemezzel világszerte. Az I’m With You magán hordozza a funk-rock védjegyeket, a lendületet és persze az energialöketet. A Monarchy of Roses című dalnak Disco Sabbath volt a munkacíme, könnyű lefülelni, hogy miért.

Az album zenei világa Flea szerint elmozdul a „Led Zeppelin-féle nagy riffektől, meg kiemelt részektől” egyfajta inkább Rolling Stones-os irányba, ahol „a dalokon, a hangulaton és az érzelmeken” van a hangsúly. Az Even You Brutus? egy nagy horderejű ballada, amit zongorán játszott sötét összhangzatok hoznak mozgásba, és olyan refrénje van, hogy azt a hetvenes évekbeli Aerosmith is megirigyelné.
Az I’m With You-n hallható Kiedis leginkább dallamközpontú énekstílusa. Rubin, aki már két évtizede a banda producere ezt nyilatkozta: „Mikor a vokált vettük fel, hallottam a rádióban egy számot a Californicationről, és megdöbbentett, hogy Anthony mennyivel jobb most, mint annak idején. A zenekar alakulása óta hosszú utat tett meg. Nem is énekelt az első albumokon, csak rappelt.”
„Ez egy teljesen új banda,” állítja Chad Smith, Flea házában ücsörögve a padlón. „A nevünk a régi, de ez egy új együttes.”
Nehéz újjászületés volt. A 2006-ban kiadott Stadium Arcadium 2007-es világ körüli turnéja után Anthony, John, Flea és Chad pihenőt ikatatott be. Flea, polgári nevén Micheal Balzary, ragaszkodott ahhoz, hogy a szünet két évig tartson, és nem volt biztos benne, hogy lesz visszatér. „Ez is megfordult a fejemben,” vallja be őszintén. „Tudtam, hogy pihenőre van szükségem.” Ez idő alatt Patti Smith-szel játszott, és a Radiohead-es Thom Yorke-kal turnézott. A Dél-Kaliforniai Egyetemre is felvételt nyert, ahol zeneelméletet és zeneszerzést tanult, és házi feladatnak Bach-fúgákat kellett elemeznie. „Sokkal könnyebben megy azóta dalszerzés. Rengeteg dalt írtam zongorán, amit azelőtt sose tettem.”

Smith szabadidejét fiaival töltötte meg azzal, hogy a Chickenfoottal zenéljen. Kiedis szakított a barátnőjével és neveli három éves fiát, Everlyt. Egyszer kórházban is volt két hétig, mert szétdurrant az epehólyagja „mint egy gránát”, ahogy ő fogalmaz. (A felépülési időt szörfözéssel töltötte.)
Frusciante még azelőtt kilépett a bandából, hogy a pihenő véget ért volna, és a zenésztársai nem is próbálták eltéríteni ettől. „Nem volt túl boldog,” mondja Kiedis, „és egyértelműnek látszott, hogy Josh lesz a mi emberünk.”

Klinghoffer Los Angelesben született, és 15 évesen otthagyta az iskolát, hogy zenéljen. (Távoli rokona Leon Klinghoffernek, akit terroristák öltek meg az Achille Lauro fedélzeten 1985-ben. „A negyedik vagy ötödik unokatestvére volt a nagyapámnak,” meséli Josh.) Az elmúlt évtizedben Josh kísérőzenésze volt Becknek és PJ Harveynak, továbbá saját zenét írni is volt ideje. És még mielőtt a Chilivel turnézott volna, John Frusciante szólólemezein is feltűnt. „Ő nem John,” mondja róla Rick Rubin, „de Josh jobban beszéli John nyelvét, mint bárki más; már csak azért is, mert évekig játszott vele.”
„Nem is kérdéses, hogy ez egy új kezdet,” meséli Kiedis az I’m With You kapcsán. „Felismerem, mikor írunk középszerű dolgokat, és mikor tényleg jó az, amit összehozunk. Már alig várom, hogy játszhassunk, bár még csak két hete próbálunk élőben. Az első nap örültem, hogy nem kell még fellépnünk- egyszerűen nem állt össze. De a tízedik napon azt gondoltam ’ha ma fel kéne lépni, simán megcsinálnánk.’”