Chad interjú magyarul

Esztának köszönhetően most magyarul olvashatjátok a múltkori interjút, amiben Chad elárulta, hogy hamarosan elkezdik felvenni az új számokat.

Kényelmesen elnyújtózva a színfalak mögötti fotelben, Chad Smith lehúzza cipőjét és zokniját, majd  lábát a dohányzóasztalon pihenteti. „ Nézd meg ezt,” mondja, ide-oda mozgatva rózsaszín lábujjait. „Van valami kiütésem vagy ilyesmi. Nem tudom, hogy ez afféle dobos-betegség, vagy sportolóláb-e vagy micsoda. Meg bevertem a kezem is tegnap este, és van ez a zúzódás is a térdemen; hát nem tudom képes leszek-e fellépni ma este.”

Kuncog egyet, közben visszahúzza a zokniját és cipőjét. A Chickenfoot dobosa, aki szabadideje egy részét azzal tölti, hogy egy Red Hot Chili Peppers nevű, alig ismert zenekarban verje a dobokat, már hallja is lentről a közönség üvöltését. „Elég jó fej arcoknak tűnnek,” mondja. „Fene vigye, mégis játszom ma!”

Cabo San Lucasban vagyunk, Mexikóban, ahol Chad és a Chickenfoot többi része- Joe Satriani gitáros, Sammy Hagar énekes és Michael Anthony baszzusgitáros- már készen állnak hogy az interneten is közvetített bulit elkezdjék, amivel a Cabo Wabo Cantina, azaz  Sammy Hagar szupermenő éjszakai bárja  fennállásának 20. évfordulóját ünneplik.

Smith bevallása szerint ez a dupla műszak két bandában, illetve tripla, ha beleszámoljuk az instrumentális zenét játszó mellékprojectjét, a Bombastic Meatbats-et is, néha személyiségzavart okoz nála; mindazonáltal Chickenfoot-beli bajtársiasság isteni adomány.

„Gondolom úgy látod, hogy mindannyian ebben a zenekarban bújunk el hogy kicsit elszabaduljunk a lármás-zajos életünkből,” mondja. „ Félre ne érts, jó melónk van; nos, azok, akiknek közülünk van munkája; igazából senki se tudja, Mike mit csinál, ha nem játszunk.”  Felnevet és folytatja: „De van valami a Footban, ami egyszerűen jó. Ebben a bandában kiengedhetjük a gőzt, és ezért nagyon hálások vagyunk.

Épp ekkor kukkant be egy színpadtechnikus és közli Smith-szel, hogy „20 perc”.  Ezzel a dobos már fel is pattant, és kezdi bemelegíteni a tagjait. „ Be kell lazulnom egy kicsit és hangulatba jönni,” mondja. „A Chickenfoot -hangulatba—ami elég ijesztő egy dolog a legtöbb ember számára.”

Ezen megállapítás után kezdett el kérdezősködni a MusicRadar az új Chickenfoot albumról, úgymint a Chili Peppers mostani helyzetéről.

Mostani minőségedben te jelentkezhetnél a show business legkeményebben dolgozó emberének.  Hogy tudod minden kötelességed teljesíteni?

„Felteszem, azt gondolod, hogy kézben tartok mindent, ami nagyon rendes tőled, Joe. [nevet] Nem, igazából tényleg elboldogulok vele.  Amit én csinálok nem különbözik nagyban attól, amit más zenészek, vendégzenészek csinálnak és nem csinálnak, főleg a dobosok körében. Ma ezekkel a srácokkal zenélsz, holnap meg amazokkal… Jól van ez így. Eddig legalábbis bevált a Foot.”

Korábban Joe Satriani arról mesélt nekem, hogy szeretné, ha a következő Chickenfoot album különbözne az elsőtől. Te erről mit gondolsz?

„Mér’, Joe mit mondott?”

Nem, ez így nem ér! Te mondd meg, mit gondolsz.

[nevet] „Csak szívatlak, haver. [rövid szünetet tart] Úgy gondolom, hogy az első album arról szólt, hogy négy srác összejön élőben zenélni és jól érzik magukat együtt. Ez így szuper és ennél több nem is kell egy bandában. De a következőbe jó lenne egy kicsit több zenei szakértelmet belevinni, ami szerintem be is fog következni.

„Van már négy szám, amit szoktunk játszani Sammynél. Az egyik amolyan Led Zepp-es. Meg van egy nagyon menő szám, a ’Come Closer’ amit Joe írt zongorán, de most gitáron játssza.

Joe mesélt nekem róla.

„Ó, szóval most elmeséled nekem, mit mondott! Ú, tudtam, hogy kiszedem belőled. [nevet] Aztán még Sammynek van egy száma, ami szerintem kicsit Humble Pie-os—nagyon életszagú szám. Szóval tesszük  a dolgunk. Ezek a számok még lehet, hogy nem az igaziak, de kiindulópontnak jók. Nyugisan csináljuk.”

A ’Come Closer’ című számmal kapcsolatban Joe mondott valamit, ami nagyon ámulatba ejtett; hogy a szám Sammy egy olyan oldalát mutatja meg, amit az emberek eddig nem nagyon ismertek–  egy sokkal introspektívebb oldalt.

„ Ezzel egyetértek.  Már évek óta halljuk, miféle zenét csinál Sammy. Nézzünk szembe vele: igazi sztár, és ez az, amilyennek egy frontembernek lennie kell. De minden bizonnyal megvan benne a képesség, hogy beilleszkedjen a bandába, hogy… hát na, jobban megmutathassa, milyen valójában. Elég nagy teret biztosítunk számára. Mindent megvalósíthat, amit csak szeretne.  Ez a jó a Chickenfootban: egy hatalmas kreatív zűrzavar. [nevet] Ez még költészetnek is elmegy, nem?”

Nem is rossz. Nos, habár a Chickenfoottal írtok és vesztek fel számokat, a terv az, hogy csak ősszel veszitek fel az lemezt, miután végeztél a Chili Peppers-ös albummal, igaz?

„Ez így van. A következő Chickenfoot album nagyot fog szólni, de amint azt gondolhatod, a hangsúly most a Chili Peppers-ön van. Egyértelműen chilis hangulatban vagyok most.”

Nemsokára fel is veszitek az albumot, ugye?

„ Igen, hamarosan. Múlt október óta dolgozunk a dalokon, és néhány hét múlva már szerintem stúdióba is vonulunk Rick Rubinnal. Az előkészületek igénybe fognak venni pár hónapot, de júliusra már rendesen felvesszük a számokat. Sok anyag gyűlt össze, van vagy 20 számunk.”

Már rendbe jött minden a banda körül? Érthető, hogy elég nagy figyelmet keltett, hogy John Frusciante megint kilépett.

„Igen, lecsillapodtak a kedélyek. Olyan…hát tudod… nagy volt a nyomás az elmúlt évben. Elszomorított minket, hogy John kiszáll a bandából, de engedni kell, hadd tegye amit szeretne;  követnie kell az ösvényét.”

És hogyan muzsikál Josh Klinghoffer eddig?

„ Mind izgatottak vagyunk, hogy most Josh tagja az együttesnek. Már régóta a barátunk. Játszott velünk is és Johnnal is- pont belepasszol a bandába.”

„Josh igazi kreatív erő. Gitározni fog, zenét írni, énekelni és még a billentyűs hangszereken is ő fog játszani. Fantasztikus a srác. És a legjobb az, hogy nem kell az egész meghallgatásosdit végigcsinálnunk, ami néha nagyon furán alakul. Nem kellett nyílt meghallgatást rendezni, hogy kerítsünk valakit, akit aztán ki kell ismernünk. Tudjuk, Josh mire képes és már türelmetlenül várjuk.

De mégis, azért más lesz a hangzás Joshsal.

„ Hát persze. Úgy értem ő olyan, amilyen; egy teljesen más ember. Kis nüánsznyi változások lesznek majd a játékában, persze, de amint mondtam, ismeri a bandát és mi is ismerjük őt. Már eleve jó a kiindulási pontunk. Szerintem az embernek nagyon fog tetszeni, amit csinálunk.”

„ És amellett, amit Josh hoz a bandába, Flea is sok újat csinál. Sok zongorára írt számot ad majd hozzá. Tudod mostanában iskolába járt, a USC-re, és sok zeneelméletet meg technikát tanult. Ha fejlődsz, mindenki más is fejlődik a bandában- már ha van rá kereslet, és nálunk az van.”

Mit szólt a banda többi tagja Chickenfoothoz? Szeretik  bandát?

„Tudod mi a poén? Nem szóltak hozzá semmit. Nem is, várj, visszavonom. Egyszer Flea megkérdezte, milyen Michael Anthonyval játszani. De amúgy ennyi.

Ez olyan furcsa. Azt hinné az ember, kíváncsiak.

„Nem nagyon beszélünk a bandán kívüli elfoglaltságainkról. Úgy értem, elmentem Flea-t megnézni a Thom Yorke projectben és élveztem is, de nem faggatom róla folyton.”

Mielőtt még menned kell, beszéljünk még az új Chickenfoot DVD-ről.

„Igen. Chickenfoot: Get Your Buzz On Live!”

Igazán nagyszerű összeállítás. Az élő show félelmetesen jó, a dokumentumfilm részén meg majd’ megszakadtam a röhögéstől.  Nagyon bírtam azt a részt, mikor afféle ’utca embere’ riportert játszol.

„Ja ja, gondoltuk menő lenne, ha körbemennék, és megkérdezgetném az emberektől, hogy hallottak-e már a Chickenfootról és hogy meg tudnák-e nevezni a tagokat. Ott álltam azzal a nagy fotóval a kezemben és csak egy ember tudta, kik vagyunk.”

És ez kétségbe ejtett?

„Ááá, dehogy. Az emberek már nem ismerik úgy a bandákat, mint régen. Nem tudják az albumok vagy számok címeit. Hát láttad, mit mondott nekem az egyik csaj- az iPodján lévő dalokat szám szerint, nem pedig cím szerint azonosítja be!”

De talán mégis az a legfontosabb, hogy az emberek még mindig azt hiszik, te vagy Will Ferrell…

„Ezt minden nap megkapom. De hé, egész jóképű a pasas!” [nevet]