Grammy Camp interjú magyarul!

A fordítás elkövetője megint Eszta, neki lehet megköszönni, és jó szórakozást az interjúhoz:

Idén ’Az Év Embere ’címmel Neil Youngot tüntette ki a MusiCares. Az idei emlékkoncertek bevételével alapvetően MusiCarest támogatják, mely anyagi, egészségügyi és személyes problémákkal küszködő zenészeknek nyújt segítséget.
Az este során az a megtiszteltetés ért, hogy a színpadok mögött találkozhassak számos előadóval. A Red Hot Chili Peppers dobosa, Chad Smith, volt olyan kedves, hogy megengedje, hogy feltegyek neki néhány kérdést a Grammy.com számára. Lelkes dobos vagyok magam is, és Chad az egyik példaképem, ezért nagyon izgatott voltam. Nem csak kiváló hangszeres tudásáról, de féktelen humorérzékéről is híres, így remek interjúnak tekinthettem elébe.

Nick Arnold: Épp itt vagyok a világhírű Chad Smith-szel.
Chad Smith: Iiiigen, világhírű!

Nick Arnold: Akit mindenütt ismernek!
Chad Smith: Nemzetközi rocksztár vagyok!

NA: Úgy van! Szóval, Chad, míg a Chili Peppers szünetet tartott, te befejezted a „B-terv projectet”, ami, mint kiderült, elég nagy sikernek örvend; arról a kis Chickenfoot nevű bandáról beszélek, azonos nevű albummal. ( Az úgynevezett szupercsapat tagjai: Chad, Sammy Hagar, Michael Anthony a Van Halenből és a nagy gitárvirtuóz Joe Satriani.) Össze tudnád foglalni, mit jelentett ez számodra?
CS: Nagy banzáj, pajtás! Ha valamiért, hát ezért érdemes zenélni vagy bandát alapítani. Szimplán barátok voltunk, akik összejöttek szórakozni, és a zene igazából másodlagos volt számunkra, csak együtt akartunk lógni. Jól éreztük magunkat és olyan zenét játszottunk, amit imádunk, és amin felnőttünk. Samet, atyaég, (gondolkodik) hat éve, most hetedik éve ismerem. Mindig is arról beszélgettünk, milyen jó volna együtt zenélni. Aztán adódott az alkalom, és hát tudod, hogy van ez…, Mike is remek fickó. Samen keresztül ismertem meg. Szinte magától állt össze az egész, aztán jött Joe, és igazi banda lettünk. És remek móka volt.

NA: Kivel is volna jobb zenélni, mint a barátaiddal…
CS: Ez az! Mókának indult, és az is tudott maradni. Tudod, néha mókának indul, aztán meg valahogy komollyá válik, lemezt csinálsz, meg jön a többi dolog, utazgatás, effélék. Mi meg csak élveztük, hogy zenélünk, és jól éreztük magunkat.

NA: Ez nagyszerű! Nem új élmény számodra, hogy sikeresek az albumok, amiken játszol. Volt pár elég ütős album (a Chili Peppersszel), de ezen a lemezen olyanokkal játszol, akikkel eddig még nem. Meglepett, hogy ilyen népszerűvé vált?
CS: Hát igazából próbál az ember nem nagyon reménykedni, nehogy csalódnia kelljen. De én gondoltam, hogy ez különleges lesz. Miután megírtuk, felvettük és meghallgattuk a dalokat arra gondoltam:„Valakinek tuti bejön. Az embereknek ez fog tetszeni, mert igaz és őszinte. ” Ez nem egy „szupercsapat”, amit valamilyen okból szándékosan megalapítottak. Nagyon is természetes folyamat részeként jött létre, és remélem, ezt az emberek érzékelik. Gondoltam, hogy jó kis album ez, de azt nem, hogy ennyire sikeres lesz (a megjelenés első hetében a nemzeti slágerlistán negyedikként szerepelt) és arany lesz. Jó volt látni, hogy a közönség is annyira jól érzi magát a koncertjeinken, mint mi. Úgyhogy igazából kellemes meglepetés volt.

NA: Király!
CS: Igen.

NA: De a végén el kellett válnotok egymástól. Szomorú pillanat volt számodra, mikor vissza kellett térned a Chili Peppersbe?
CS: (Sóhajt) Az volt. Igazából amolyan keserédes dolog volt, mert tudtuk, hogy főként azért hagyjuk abba a közös zenélést, mert vissza kell mennem a Chilibe dalokat írni meg próbálni. Persze örültem is neki, de kicsit el is szomorodtam, mert az ember miért ne folytatná azt, amit szeret? De tudtam, hogy a jövőben lesz még dolgunk egymással, zenélünk majd meg minden, úgyhogy azt gondoltam, „oh, semmi baj, ez még nem a vég”. Most csak tartunk egy kis szünetet, szóval jó ez így.

NA: A turné alatt feldolgoztad néhány kedvenc klasszikusodat, például a „My Generation”-t , és játszottál egy kis „Immigrant Song”-ot is.
CS: Igen, és volt egy Deep Purple is.

NA: Igen. És azt is tudom, hogy nem szokatlan dolog, hogy feldolgozásokat játszol, hisz a Chili Peppersszel játszottatok néhány Ramones-dalt meg a „They’re Red Hot”-ot, ami már jó régi szám. Milyen érzés volt a saját lendületedet belevinni kedvenc dalaidba?
CS: Jó érzés kifejezni a tiszteled a példaképeid iránt. Játszottunk egy csipetnyi „Purple Haze”-t, egy kis „Immigrant Song”-ot, egy kevéske „Rock & Roll”-t, sőt, még a Deep Purple-ös „Highway Star”-t is eljátszottuk. És Sam régi montrose-i számaiból is néhányat.

NA: „Bad Motor Scooter” !
CS: Igen, a „Bad Motor Scooter”. Imádom azokat a számokat. Jó móka volt, hisz nem akartuk egy az egyben feldolgozni a számokat, hanem saját ízlésünk szerint akartuk formába önteni őket. Szerintem ez sikerült is. Az ilyen dolgokhoz kell némi spiritusz is, szóval, ha a „My Generation”-t játszod egyfajta ihletet kapsz és Keith Moon közvetítőjévé válsz. Le is estek az emelvényről a dobok, ami elég hátborzongató volt!

NA: Ja, az nagyon bizarr volt.
CS: Nem tudom, hogyan, de ennél a számnál mindig ez történt!

NA: Furcsa, mert amúgy olyan szelíd dobosnak számítasz (nevetve, hisz Chad a szakma legvadabb dobosai közé tartozik.)
CS: (nevet) Mert az is vagyok!

NA: Nemrég részt vettél a Drum Channel által rendezett NAMM showban, és az egyik legnépszerűbb, leggyakrabban visszatérő vendégükké váltál. Mondanál pár szót a Drum Channelről, és hogy mi is ez valójában?
CS: A Drum Channel egy weboldal, melyet Don Lombardi hozott létre, aki az oxnardi DW Drums tulajdonosa.

NA: Ismerem ám a termékeiket (nevet)
CS: Don nagyon lelkes az oktatást tekintve, eszközként pedig megragadta az internetet. Így hát létrejött a Drum Channelt. http://www.drumchannel.com/! Egy kevéssé ismertem, mert a pedáljaikat használtam, de aztán találkoztunk és nagyon jól kijöttünk egymással. Nagyon tetszett, amit csinál, és megkért, hogy legyek a részese. Mintha én, Terry Bozzio meg még pár másik srác a Drum Channel pilléreit alkotnánk. Szóval Dontól kaptam saját műsort, és azt mondta, „csinálj, amit akarsz”, és elkezdtem más dobosokkal beszélgetni meg jammelni. Nem kell túl komolyan venni; az interneten bármit csinálhatsz. Szerintem jó kis hely arra, hogy különböző zenészek megoszthassák egymással gondolataikat, hogy aztán tovább csinálhassák a dolgaikat. Abszolút támogatom, mivel bármi, ami az embereket arra készteti, hogy elkezdjenek dobolni, vagy a zene iránt érdeklődni, vagy bandát alapítani, abban én benne vagyok.

NA: Ez remek! És mialatt a Drum Channelről beszélgettünk, megemlítetted Terry Bozziót, és biztos vagyok benne, hogy tudod, hogy neki egy elég termetes dobszerkója van, ami mellett a tiéd inkább picinynek tűnik. Sosem gondoltál rá, hogy te is akkorán játssz?
CS: (nevet) Terry olyan, akár egy kis zenekar- nem is, inkább olyan, mint egy nagy zenekar.
(Nevetés)
CS: Hihetetlen rangot vívott ki annak a dobszerkónak, nagyon csodálom őt, és azt, amit a hangszeréért tett. Nagyszerű srác, nagyon ügyes, és egyszerűen klassz, amit csinál. Csodás zenész, zeneszerző, dobos meg minden más is. Nem is tudnék mit kezdeni annyi dobbal!
(Nevetés)
CS: Tényleg nem tudnám, mit csináljak! Most épp öt van, és ha fejlődök egy kicsit, talán kibővítem eggyel vagy kettővel, de most megfelel arra, amire szükségem van. (nevet)

NA: Tudsz még ennél is jobb lenni?
CS: Persze, még rengeteget fejlődhetek. Ezért kell sokat gyakorolnom!
(Nevetés)

NA: Csak így tovább azzal a gyakorlással akkor!
CS: Hát igen, nem szabad lelassítanom, még kicsúszik a kezemből a ritmus.

NA: Még egy utolsó kérdés, mielőtt elengedlek: Az új Chili Peppers albummal új irányba haladtok, vagy maradtok a jól bevált dallamoknál?
CS: Ez egy új dolog lesz, hiszen új gitárosunk van. Josh Klinghoffer az , aki bámulatos zenész. De azért is változni fog, mert eleve új, tehetséges és muzikális, ember van a csapatban. Frissen, boldogan, jó hangulatban mindenki rengeteg új ötlettel áll elő, és már nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő. Tudom, hogy ez valami más és emiatt izgalmas dolog lesz. Örömmel tölt el, hogy miután felkelek, rögtön mehetek próbára, mert tudom, hogy valami új és frankó dolog fog történni. Szóval nagyon várom, félelmetesen jó lesz.

NA: Ez nagyon klasszul hangzik! És minthogy épp itt vagyunk, meg is kérdezem a ma estével kapcsolatban: Mit jelent számotokra a dal, amit játszotok ma este? Hatással volt rátok Neil Young zenéje?
CS: Mindenképp! Nagy Neil Young-rajongók vagyunk mindannyian. Néhányszor az évente San Franciscóban megrendezett „Bridge School Benefit” nevű rendezvényén is felléptünk. Ő egyszerűen fantasztikus! Nagyon szeretjük, és megtisztelő, hogy mi is részt vehetünk benne. Az „ A Man Needs A Maid” című számot játsszuk, amibe saját magunkat is belekomponáltuk, és reméljük, hogy tetszik majd neki.
(Nevetés)
CS: Ez az első alkalom, hogy Josh-sal nyilvánosság előtt játszunk, csak mi négyen, úgyhogy izgalmas este ez neki.

NA: Olyan ez, mint egy újjáegyesülés vagy egy új debütálás, hiszen szüneten voltatok eddig.
CS: Igen, úgyhogy lassan fogunk hozzá. Egyszerre csak egy dalt.

NA: Új bandaként felfelé ívelő úton a slágerlisták és a rádióhullámok felé…
CS: (nevet) Igen, így van, ez vagyunk mi.
NA: Nagyon köszönöm, világhírű Chad Smith
CS: Igazán nincs mit, tesó!