Olvasnivaló

Így a hosszú hétvége közepén egy kis olvasnivaló. Szergei megcsinálta a múltkori interjúk fordítását. Nagy köszönet neki.

Spin interjú:

R: – Honnan jött a Meatbats ötlete egyáltalán?
Ch: – Baszod… honnan kezdjem? Saccra kicsit több mint másfél éve kezdődött a dolog. Jeff Kollman, Ed Roth és én játszottunk volna Glenn Hughes bandájában. Ismered Glenn Hughes-t? A Deep Purple-ben énekelt anno. Mindegy, lényeg, hogy hárman jammelgettünk, de Glenn késett vagy valami ilyesmi, mi pedig mindig ilyen funky szerű dolognál kötöttünk ki, ami nagyon egyedien hangzott és azt gondoltam, hogy ezt fel kellene vennünk. Ez csak ilyen fun dolog.

R: – Mi az, amit ebben a zenekarban megtehetsz, de a Chiliben és a Chickenfoot-ban nem?
Ch: – Mindent megtehetünk, nincs semmi nyomás, és ezt szeretem. Nincsen semmi extra, csak felállítom a cuccom és játszom. És itt rengeteg az improvizáció, talán ez az, ami a legjobban megfog az egészből. A Chili Peppers is sokat improvizál, de azért a dalok keretein belül. A Meatbats egy teljesen instrumentális alapról indul. Mondjuk amikor valaki azt mondja instrumentális zene, arra gondolsz, hogy ez biztos valami komoly dolog, és mindenki kismillió hangot pörget és hogy az egésznek az a lényege, hogy gyors legyen. Mi nem ezt csináljuk, nem vesszük magunkat túl komolyan. Erre utal a zenekar neve is.

R: – Most jutott eszembe hogy mindhárom zenekar neve, amiben benne vagy, – Red Hot Chili Peppers, Chickenfoot és a Meatbats, – tartalmaz ehető dolgokat.
Ch: (nevet) Végre! Valakinek végre eszébe jutott! Az ehető nevek irányítanak mint zenészt. A következő zenekarom neve Hot Dogs lesz…

R: – A Meatbats zenéje emlékeztet a 70-es éves instrumentális zenéire. Mint Jeff Beck vagy a Meters.
Ch: – Szeretjük azt a zenét. A Meatbats egy „visszamaradt” zenekar. Nem olyan értelemben, hogy megpróbálunk újra csinálni valamit, de a dolgok, amikre te is gondoltál, azok azok, amiket mind szeretünk hallgatni. Erről van szó… Tudod, Alabamában meginterjúvolt egy srác és ő azt mondta, hogy ez olyan zene, amit Frank Sinatra hallgatna, ha kokaint szívna egy kurva seggéről. Szerintem ez egy egész jó körülírása annak, amit mi csinálunk.

R: – Kérdezhetlek a Chili Peppers-el kapcsolatban?
Ch: – Hát tudod, azt mondták, hogy inkább a Meatbatsről beszéljek, szóval a kérdéseidet szorítsd erre a témára… nyugi csak viccelek. Mondd csak.

R: – Hogy áll az új album? Elég hosszú ideje szabadságon vagytok.
Ch: – Októberben fogunk találkozni, és elkezdeni dalokat írni.

R: – Van már valami konkrét? (dalra gondol)
Ch: – Nem, jammeltünk egy párszor, meg játszottam Flea-vel is néha, de április óta a Chickenfoot miatt nem volt semmi. Szóval októberben kezdjük. Négyen beülünk egy szobába és játszani kezdünk. Eddig mindig így működött, és ez a módszer még sosem hagyott minket cserben.

R: – Tudod már ki lesz az új album producere?
Ch: – Ez még nem az a rész hogy ezen kezdjünk gondolkodni. De mindig is Rick Rubin volt a producerünk. Szeretjük őt, és nagyszerű munkát végez. Valószínű, hogy megint őt fogjuk felkérni. De a producer választás még nagyon messze van.

R: – Valami ötlet arról hogy mikor fogunk tőletek új zenét hallani?
Ch: – Valamikor 2010-ben tűnik a legvalószínűbbnek. Ez lenne a cél, de kell egy kis idő ahhoz, hogy egy akkora gépet mint a Chili Peppers beizzíts.

R: – Nehéz váltani a projectek között?
Ch: – Nem, skizofrén vagyok, ami sokkal könnyebbé teszi a dolgot. Nagyon nehéz, de végül is ugyanaz. Megpróbálom minél jobban megközelíteni és szolgálni a zenét azon az úton, ahogy én azt a zenekar szempontjából a legjobbnak gondolom, jó időzítéssel. De azért 20 éve a Chilivel vagyok és fontos, hogy más dolgokat is csináljak.

R: – Mint pl. a Chickenfoot. Hogy ment eddig a turné?
Ch: – Nagy volt, egészen tegnap estig. Behajítottam a dobverőket a tömegbe, de Joe nem vette észre és tarkón vágtam velük.

R: – Oh man! (ezt hogy fordítanád? XD) Nagyon megütötted?
Ch: – Nem szoktam a dobverőket olyan erővel hajigálni, de ez kicsúszott a kezemből, és pont a tarkójánál kapta el. Borzasztóan éreztem magam. Megfordult és úgy nézett rám mintha kurvára meg akarna ölni. Később odamentem hozzá bocsánatot kérni, de csak kiabált hogy „Légy szíves ne dobálj dobverőket az én oldalamra a színpadon többé, mert kibaszottul fájnak!”

R: – A Chickenfoot egyszeri dolog volt? Fogtok még felvételeket készíteni?
Ch: – Fel kellene hívnom Jack White-ot és rájönni, hogy ő hogy oldja meg a különböző zenekarait. Adhatna tippeket. Jól érzem magam a Chickenfoot-al és lesznek még új dalok, de szeretem a Chili Peppers-t. Mindig is a Chili lesz a fő projectem. De remélem jövőre valamikor, amikor nem dogozom majd Flea-vel Johnnal és Anthony-val tudunk majd dalokat írni és felvenni a Chickenfoot-al. Valahogy majd megoldjuk. A lényeg, hogy pont ott vagyok, ahol akarok lenni és olyan jól érzem magam ahogy csak lehet. Mi más értelme lenne zenélni?

Elliot In The Morning interjú:

Host: Hadd kérdezzek valamit. Gondolkodtok azon hogy ahogy vége a szünetnek egyből újrainduljon a dalírás meg a stúdiófelvételek?

Ch: A Chilivel?

Host: Igen igen

Ch: Igen, nagyon is. Két éve szüneten vagyunk. Ez a leghosszabb talán ami volt tíz év alatt. Tudod, mindig az volt, hogy próba-felvétel-turné-felvétel-turné. Csak mentünk-mentünk mindig. Szóval, ez most klassz lesz. Tudod, majd, vagyis, nem is tudom mi lesz majd, mert nem is terveztünk semmit még… Csak összejövünk, és játszunk, tudod hogy megy ez, bármi lehet…turnéra megyünk, csinálunk koncerteket meg ilyenek. Egyszerűen nagyon szeretem ezt, és már alig várom.

Host: Lesz majd valami….?. ehh nem is tudom,…. tudod úgy értem hogy elképzelem hogy van egy pont, hogy nagyon ideges vagy amiatt ami fog jönni. Van ilyesféle aggodalom? Mert érted volt ez a bejelentett szünet, és mindenki arra vár, hogy legyen valami új és valami olyasmi hogy „Igen vissza fognak térni, lássuk, mijük van egyáltalán” Ezekről (a leendő dalokról) van valami belső infó?

Ch: Nincs-nincs

Host : Értem

Ch: A legjobb zenét csináljuk, amit tudunk Nem kell aggódni emiatt..

Női host: Amikor ilyen hosszú szüneten vagytok, akkor állandóan kapcsolatban maradtok, vagy inkább olyan az egész, hogy előfordul, hogy hónapokig nem is beszéltek egymással?

Ch. Ez nem egészen így működik…Anthony és én egy szomszédságban élünk. Szoktam látni és mindkettőnknek kis gyerekei vannak, szóval így az útjaink keresztezik egymást. Néha ugyanabba az óvodába megyünk. Beszélgetünk a gyerekekkel, találkozgatunk, ilyenek. Flea és én eljárogatunk a Lakers meccsekre,…. Tudod John az, akit kevesebbet látok. Hollywoodban él, és tudod, ő kicsit underground, és nagyon benne van a saját zenéjében, és rengeteget zenél, rengeteg különböző művésszel. Készítgeti a saját felvételeit, és valószínűleg sokkal elfoglaltabb mint én. Tudod mindannyiunknak van családja, van feleségünk, barátnőnk, de neki nincs. Tudod, ő az egyetlen, akit nem látok sűrűn.

Host: Értem!

Ch: 20 év barátság után már nem kell feltétlen minden héten együtt lógni valakivel. Olyanok vagyunk lassan mint az öreg házasok.

Host: Figyelj és előfordulhat valami olyasmi, hogy október 3-án vagy 4-én összeültök és azt mondjátok „ Tudjátok mit? Legyen még egy év szünet!”

Ch: Az a helyzet, hogy ezt már eljátszottuk egyszer. Találkoztunk, beszélgettünk és akkor mondtuk, hogy legyen még egy év…a managerünk meg annyit mondott, hogy „jó, menjetek”