Chad – Musicradar interjú magyarul!

Esztának köszönhetően itt a teljes interjú magyar fordítása. Jó szórakozást hozzá!

Chad Smith, a Red Hot Chili Peppers és a Chickenfoot dobosa éppen belesüpped egy, a színfalak mögötti, kanapéra A Blues Házában, a New Jersey-béli Atlantic Cityben. A Foot, ahogy ő nevezi a szuperbandát, melynek tagja, 20 perc múlva a színpadon kell hogy legyen, ő meg az imént esett be-éppen hogy.

Smith úgy tervezete, hogy órákkal ezelőtt a helyszínen lesz, de a Hurricane Bill megsemmisítő szelei nem engedtek felszállni két gépet, így egy kétüléses repülővel érkezett („Egy 70 éves pilóta hozott ide és őrült félelmetes volt !”) a Montauk-beli (Long Island) otthonából a ma esti show-ra.

„Két kezem és két lábam van,”mondja Smith feltépve egy csomag fűszeres marhahúst, „de néha úgy érzem, meg kellene háromszorozódnom, hogy minden bandámban ott lehessek. Nem mintha panaszkodni akarnék.”

A Red Hot Chili Peppers-ön és a Chickenfooton kívül tagja a The Bombastic Meatbats nevű zenekarnak- vagyis inkább Chad Smith’s Bombastic Meatbags, hogy pontosak legyünk,(„Ezt a nevet nem én választottam,” erősködik. Egy japán reklámszakember találta ki, és ránk ragadt.”) egy laza, funk-rockos csapat, akik debütáló Meet the Meatbats nevű albumukat szeptember 15-én jelentetik meg.

A Meatbats Smith és a volt Deep Purple-ös basszer és vokalista Glenn Hughes közös felvételéből nőtte ki magát. A Hughesszal való munka előtt és után is Smith sokat játszott Ed Roth billentyűssel. Nem sokkal ezután Jeff Kollman, a gitáros és Kevin Chown, a basszer is bekerült a bandába és megszületett a Meatbats.

„Nem akartam újabb bandát alapítani,” magyarázza Smith. „Legalábbis nem akartam ennyi energiát belefektetni. De amit összehoztunk túl jó volt, túl eleven. Azt mondtam, ’Ezt muszáj felvennünk.’”

Ezt rövid időn belül meg is tették Smith malibui medencés házában (két ingatlanja van) ahol kidolgozták a hangzást, hogy aztán a kaliforniai Woodland Hills-i Word of Mouth Recording-ban vegyenek fel mindent a producer, Jono Brown, segítségével.

„Nagyon büszke vagyok az albumra,”mondja Smith. És ebben a pillanatban büszkén belép Sammy Hagar. „Mi van, már megint azokról a fasírtképűekről beszél?” A Vörös Rocker röhög egyet és kever magának egy buli előtti- na vajon mit?- Cabo Wabo Tequilát. „Öregem, nagyon menők, „ mondja miközben egy óriásit hörpint a méregelixírjéből. „Ide is a Meatbatsszel jöttem le, de Chad az én emberem, és ha ellopják őt a Chickenfoottól, valakit megütök!”

Hagar hangosan felröhög és majd’ széthasad az ipari erősségű koktéltől. Smith előredől, rázza a fejét és fáradtan vigyorog. „Őrült egy életet élek; megpróbálok mindezeknek a bandáknak tagja lenni, és száz százalékot teljesíteni mindegyikben. De hát ez az én trükköm. Ezt az egészet én főztem, úgyhogy meg is kell ennem.”

Viccelődsz itt vele, de tényleg talány: hogyan tudsz időt szakítani mindhárom bandára?

„Szerencsére mindenki nagyon frankón kezeli a helyzetemet. A chickenfootos srácok, akiket nagyon imádok, tényleg örülnek, hogy októberben megint a Chili Peppersszel leszek. Kevésbe lazán is felfoghatnák a dolgot, de amikor ezt elkezdtük, tudták, hogy még mindig a Chili tagja vagyok.”

Eredetileg is októberben akartál visszatérni a Chilihez?

„Nehéz megmondani. Eleinte egy egyéves szünetet terveztünk, amiből kettő lett. Hosszabb is lehetett volna, mert nagyon gyümölcsöző időszak volt ez számunkra: én a Chickenfoottal és a Meatbatsszel foglalkoztam, Flea visszament a suliba, Anthony meg egy tévés projecttel foglalkozik.

„Szükségünk volt arra, hogy újra csak emberek legyünk. Utazgattunk, gyerekeink születtek, a családjainkkal lófráltunk- éltük az életünk, érted. Úgyhogy most nagyon lelkesek vagyunk, hogy újra lesz Chili.

Már vannak kész demók?

Ami azt illeti, vannak ötletek. Van, amelyik még 1999-ből származik, ha jól tudom. Flea, Anthony és én nemrég zenéltünk együtt. Isteni volt. De ami a demókat illeti, csak októberben kezdünk el számokat írni.”

Mi van John Frusciante-val? Ő volt mindig a kérdéses figura. Ami a tényeket illeti, idén azt mondta nekem, hogy semmi dolga a Chilivel.

„Tudom, hogy ezt mondta. Mint mi mindannyian, ő is a Chilivel járó nyomásnak volt kitéve. Őszinte leszek: nem beszéltem Johnnal, de Flea leült vele dumálgatni nemrég, és ahogy én hallottam, teljesen pozitív visszajelzést kapott. Minden okom megvan azt hinni, hogy amint eljön az október, mind a négyen újra Red Hot Chili Peppersként fogunk zenélni. John nagyon fontos eleme a bandának. Imádom azt az embert. Lenyűgöző zenész.”

Eközben ott van neked a The Meatbats is- azaz a Chad Smith’s Bombasic Meatbats, ami a Glenn Hughesszal való közös munkád terméke. Akkor ő miért is nincs benne a bandában?

[nevet]” Mert ez nem igazán az ő ötlete volt. Emellett meg csak egy újabb Glenn Hughes-album lett volna, amin ő énekel – és hát épp azt csináltuk előtte. Az a zenei anyag, ami összejött, amikor a srácokkal improvizáltam, annyira nyers és funky volt, hogy azt mondtuk’ Bazmeg, ezt hallania kell a világnak!’”

„És hát ezt csináltuk. Elmentünk a házamba, megírtuk a dalokat, felvettük őket egy Jono Brown nevű producerrel, és ez lett belőle. Nagyon poénos anyag. Az emberek tuti rágerjednek majd.

A lemeznek menő retrós a hangzása. Olyan, mint a legjobb Billy Preston-album, amit Billy Preston sosem adott ki, főképpen az Oh! I Spilled My Beer (Jaj, kiöntöttem a söröm) című szám.

„De vagány! Ed le lenne nyűgözve, ha ezt hallaná. Igazándiból van is egy Need Strange című számunk, amire még mindig mint ’Billy P.’ utalunk- nem nehéz kitalálni, miért.” [nevet]

„Tudod Ed totálisan odavan a retró billentyűs hangzásért. Clavst, Wurliest meg ilyeneket játszik. Billy Prestont is – természetesen. Kár lenne letagadni, hogy erős hatást gyakorolt a zenénkre.”

Az zene nagyon felszabadultan hangzik. Élőben rögzítettétek?

„Persze, mindent élőben- szándékosan. Olyanok akartunk lenni, mint egy élőben improvizáló banda. Egyáltalán nem csináltunk belőle nagy ügyet. Nos, volt egy-két javítás, hozzáadtunk pár zongoraakkordot, de semmi különös. Nem részletekben vettük fel.”

Hogyan változott a stílusod a Meatbats kapcsán?

„Hát, sokkal szabadabb tér, több lehetőség állt a rendelkezésemre, ami nekem mint dobosnak nagyon kifizetődő volt. Megvolt a saját ritmusom, persze, de nem játszottam túl a dolgot. A zenét szolgáltam.”

A dalok jórészt nagyon poénosak- például a Pig Feet és a Death March- de néhányuk, mint a Night Sweats, az Into The Floyd és a Lola, nagyon sötét világba visz.

„Mert eleve ez volt a terv. Egy bulizós albumot akartunk összehozni, de ezek a srácok nagy lírikusok, teli vannak szép melódiákkal, és a dalok csak úgy áramlanak belőlük. Nem láttam semmi akadályát, hogy itt-ott belecsempésszünk effajta dolgokat. Egyáltalán nem vagyunk egysíkúak.

Fogtok majd turnézni?

[nevet] „Nem! Nem lesz igazi turné. Inkább olyan leszünk, mint egy lagzis zenekar; csak hétvégenként játszunk. Hébe-hóba néhány fellépés, valószínűleg novemberben. Csak pár buli van leszervezve. Nagyon sokat szeretnék velük fellépni, de erre egyszerűen nincs mód.”

És mi van a Chickenfoottal? A Chili Peppers után összehoztok egy új lemezt?

„Simán! Nagyon jól érezzük magunkat együtt, és jól csináljuk, amit csinálunk- semmi okunk abbahagyni a Chickenfootot. Ezt már amúgy is tisztázni akartam: a Chickenfoot egyikünk számára sem egy egyszeri felállás. Igazi együttes vagyunk.”
„ Gondolom, amíg én a Chilivel leszek, Joe összehoz egy újabb szólóalbumot, és talán Sammy és Mike is csinál valamit egyedül. De amint végeztem a chilis munkával, újra elmerülök a Chickenfootban. Még ennél az albumnál is jobb lesz. És ragaszkodom ehhez az elképzelésemhez.”